Jó 7

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Militia est vita hominis super terram, et sicut dies mercenarii dies ejus.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Sicut servus desiderat umbram, et sicut mercenarius præstolatur finem operis sui,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 sic et ego habui menses vacuos, et noctes laboriosas enumeravi mihi.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Si dormiero, dicam : Quando consurgam ? et rursum expectabo vesperam, et replebor doloribus usque ad tenebras.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Induta est caro mea putredine, et sordibus pulveris cutis mea aruit et contracta est.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Dies mei velocius transierunt quam a texente tela succiditur, et consumpti sunt absque ulla spe.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Memento quia ventus est vita mea, et non revertetur oculus meus ut videat bona.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Nec aspiciet me visus hominis ; oculi tui in me, et non subsistam.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Sicut consumitur nubes, et pertransit, sic qui descenderit ad inferos, non ascendet.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Nec revertetur ultra in domum suam, neque cognoscet eum amplius locus ejus.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Quapropter et ego non parcam ori meo : loquar in tribulatione spiritus mei ; confabulabor cum amaritudine animæ meæ.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Numquid mare ego sum, aut cetus, quia circumdedisti me carcere ?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Si dixero : Consolabitur me lectulus meus, et relevabor loquens mecum in strato meo :	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 terrebis me per somnia, et per visiones horrore concuties.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Quam ob rem elegit suspendium anima mea, et mortem ossa mea.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Desperavi : nequaquam ultra jam vivam : parce mihi, nihil enim sunt dies mei.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Quid est homo, quia magnificas eum ? aut quid apponis erga eum cor tuum ?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 Visitas eum diluculo, et subito probas illum.	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Usquequo non parcis mihi, nec dimittis me ut glutiam salivam meam ?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Peccavi ; quid faciam tibi, o custos hominum ? quare posuisti me contrarium tibi, et factus sum mihimetipsi gravis ?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Cur non tollis peccatum meum, et quare non aufers iniquitatem meam ? ecce nunc in pulvere dormiam, et si mane me quæsieris, non subsistam.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«