Ezechiele 26

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et factum est in undecimo anno, prima mensis, factus est sermo Domini adme dicens:	1 Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
2 “Fili hominis, pro eo quod dixit Tyrus de Ierusalem: “Euge, confracta est porta populorum! Conversa est ad me; quae erat plena, deserta est”,	2 »Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről: ‘Haha! Össze van törve a népek kapuja! Felém fordult! Én el fogok telni! Ő pedig elpusztult!’
3 propterea haec dicit Dominus Deus: Ecce ego super te, Tyre, et ascendere faciam ad te gentes multas, sicut ascendit mare fluctuans;	3 Azért így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Tírusz, és számos nemzetet vonultatok fel ellened, miként a tenger magasba emeli hullámait.
4 et dissipabunt muros Tyri et destruent turres eius, et radam pulverem eius de ea, et dabo eam in limpidissimam petram.	4 Széthányják Tírusz falait és lerombolják tornyait; még törmelékét is elsöpröm róla, és kopár sziklává teszem.
5 Siccatio sagenarum erit in medio maris, quia ego locutus sum, ait Dominus Deus; et erit in direptionem gentibus.	5 Hálószárító hellyé lesz a tenger közepette, mert én szóltam – mondja az Úr Isten –, s a nemzetek zsákmányává lesz.
6 Filiae quoque eius, quae sunt in agro, gladio interficientur, et scient quia ego Dominus.	6 Leányait is, akik a szárazföldön vannak, karddal pusztítják majd el, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
7 Quia haec dicit Dominus Deus: Ecce ego adducam ad Tyrum Nabuchodonosor, regem Babylonis, ab aquilone, regem regum, cum equis et curribus et equitibus et coetu populoque magno.	7 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én Tírusz ellen vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, észak felől – a királyok királyát – lovakkal, szekerekkel és lovasokkal, hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.
8 Filias tuas, quae sunt in agro, gladio interficiet, et circumdabit te munitionibus et comportabit aggerem in gyro et levabit contra te clipeum	8 Leányaidat, akik a szárazföldön vannak, karddal öli meg, téged pedig sánccal vesz körül; töltést hány körös-körül, és pajzsot emel ellened.
9 et vineas et arietes temperabit in muros tuos et turres tuas destruet in armatura sua.	9 Védőműveket és faltörő kosokat irányít falaid ellen, és tornyaidat ledönti hadigépeivel.
10 Inundatione equorum eius operiet te pulvis eorum, a sonitu equitum et rotarum et curruum movebuntur muri tui, dum ingressus fuerit portas tuas quasi per introitus urbis dissipatae.	10 Lovainak nagy száma miatt ellep téged azok pora; lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől megrendülnek falaid, amikor bevonul majd kapuidon, mint egy elpusztított város bejáratán.
11 Ungulis equorum suorum conculcabit omnes plateas tuas, populum tuum gladio caedet, et columnae tuae fortissimae in terram corruent.	11 Lovainak patáival összetapossa minden utcádat; népedet kardélre hányja, és büszke oszlopaid a földre hullanak.
12 Vastabunt opes tuas, diripient negotiationes tuas et destruent muros tuos et domos tuas praeclaras subvertent et lapides tuos et ligna tua et pulverem tuum in medio aquarum ponent.	12 Elzsákmányolják kincseidet, elrabolják áruidat, lerontják falaidat, és nagyszerű házaidat feldúlják; köveidet, fáidat és törmelékedet a vízbe vetik.
13 Et quiescere faciam tumultum canticorum tuorum, et sonitus cithararum tuarum non audietur amplius,	13 Akkor elhallgattatom a te sok énekedet, és citeráid zengése nem hangzik fel többé.
14 et dabo te in limpidissimam petram; siccatio sagenarum eris, nec aedificaberis ultra, quia ego locutus sum, dicit Dominus Deus.	14 Kopár sziklává teszlek; hálószárító hellyé leszel, és nem épülsz fel többé, mert én szóltam – mondja az Úr Isten! –
15 Haec dicit Dominus Deus Tyro: Numquid non a sonitu ruinae tuae et gemituinterfectorum tuorum, cum occisi fuerint in medio tui, commovebuntur insulae?	15 Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?
16 Et descendent de sedibus suis omnes principes maris et auferent pallia sua etvestimenta sua varia abicient; et induentur stupore, in terra sedebunt etattoniti et tremefacti stupebunt super te.	16 Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.
17 Et assumentes super te lamentumdicent tibi: “Quomodo peristi, quae habitas in mari, urbs inclita, quae fuisti fortis in mari cum habitatoribus tuis, quos formidabant universi!	17 Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád: ‘Miként vesztél el, ó tenger lakója, te hírneves város, mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt, akiktől mindenki remegett!
18 Nunc stupebunt naves in die ruinae tuae, et turbabuntur insulae in mari ob exitum tuum”.	18 Csodálkoznak most a hajók rémületed napján, megremegnek a tenger szigetei, mert senki sem megy ki belőled!’
19 Quia haec dicit Dominus Deus: Cum dedero te urbem desolatam sicut civitates,quae non habitantur, et adduxero super te abyssum, et operuerint te aquaemultae,	19 Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:
20 detraham te cum his, qui descendunt in lacum, ad populum pristinum etcollocabo te in profundis terrae sicut ruinas a saeculo cum his, qui descenduntin lacum, ut non habiteris et consistas in terra viventium;	20 letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,
21 in nihilumredigam te, et non eris et requisita non invenieris ultra in sempiternum ”,dicit Dominus Deus.	21 semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé« – mondja az Úr Isten!