Livro de Jó 31

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Eu havia feito um pacto com meus olhos: não desejaria olhar nunca para uma virgem.	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 Que parte me daria Deus lá do alto, que sorte o Todo-poderoso me enviaria dos céus?	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 A infelicidade não está reservada ao injusto, e o infortúnio ao iníquo?	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 Não conhece Deus os meus caminhos, e não conta todos os meus passos?	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Se caminhei com a mentira, se meu pé correu atrás da fraude,	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 que Deus me pese em justas balanças e reconhecerá minha integridade.	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 Se meus passos se desviaram do caminho, se meu coração seguiu meus olhos, se às minhas mãos se apegou qualquer mácula,	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 semeie eu e outro o coma, e que minhas plantações sejam desenraizadas!	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Se meu coração foi seduzido por uma mulher, se fiquei à espreita à porta de meu vizinho,	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 que minha mulher gire a mó para outro e que estranhos a possuam!	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 Pois isso teria sido um crime, um delito dependente da justiça,	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 um fogo que devoraria até o abismo, e que teria arruinado todos os meus bens.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Nunca violei o direito de meus escravos, ou de minha serva, em suas discussões comigo.	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 Que farei eu quando Deus se levantar? Quando me interrogar, que lhe responderei?	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Aquele que me criou no ventre, não o criou também a ele? Um mesmo criador não nos formou no seio da nossa mãe?	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 Não recusei aos pobres aquilo que desejavam, não fiz desfalecer os olhos da viúva,	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 não comi sozinho meu pedaço de pão, sem que o órfão tivesse a sua parte;	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 desde minha infância cuidei deste como um pai, desde o ventre de minha mãe fui o guia da viúva.	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 Se vi perecer um homem por falta de roupas, e o pobre que não tinha com que cobrir-se,	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 sem que seus rins me tenham abençoado, aquecido como estava com a lã de minhas ovelhas;	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 se levantei a mão contra o órfão, quando me via apoiado pelos juízes,	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 que meu ombro caia de minhas costas, que meu braço seja arrancado de seu cotovelo!	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 Pois o temor de Deus me invadiu, e diante de sua majestade não posso subsistir.	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 Nunca pus no ouro minha segurança, nem jamais disse ao ouro puro: És minha esperança.	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 Nunca me rejubilei por ser grande a minha riqueza, nem pelo fato de minha mão ter ajuntado muito.	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 Quando eu via o sol brilhar, e a lua levantar-se em seu esplendor,	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 jamais meu coração deixou-se seduzir em segredo, e minha mão não foi levada à boca para um beijo.	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 Isto seria um crime digno de castigo, pois eu teria renegado o Deus do alto.	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 Nunca me alegrei com a ruína de meu inimigo, e nem exultei quando a infelicidade o feriu.	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 Não permiti que minha língua pecasse, reclamando sua morte por uma imprecação.	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 Jamais as pessoas de minha tenda me disseram: Há alguém que não saiu satisfeito.	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 O estrangeiro não passava a noite fora, eu abria a minha porta ao viajante.	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 Nunca dissimulei minha culpa aos homens, escondendo em meu peito minha iniqüidade,	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 como se temesse a multidão e receasse o desprezo das famílias, a ponto de me manter quieto sem pôr o pé fora da porta.	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 Oh, se eu tivesse alguém para me ouvir! Eis a minha assinatura: que o Todo-poderoso me responda! Que o meu adversário escreva também um memorial.	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 Será que eu não o poria sobre meus ombros, e não cingiria minha fronte com ele como de uma coroa?	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 Dar-lhe-ia conta de todos os meus passos, e me apresentaria diante dele altivo como um príncipe.	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 Se minha terra clamou contra mim, e seus sulcos derramaram lágrimas,	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 se comi seus frutos sem pagar, se afligi a alma de seu possuidor,	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 que em vez de trigo produza espinhos, e joio em vez de cevada! Aqui terminam os discursos de Jó.	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.