Lamentationes 5

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Recordare, Domine, quid acciderit nobis ; intuere et respice opprobrium nostrum.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Hæreditas nostra versa est ad alienos, domus nostræ ad extraneos.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 Pupilli facti sumus absque patre, matres nostræ quasi viduæ.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 Aquam nostram pecunia bibimus ; ligna nostra pretio comparavimus.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 Ægypto dedimus manum et Assyriis, ut saturaremur pane.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Patres nostri peccaverunt, et non sunt : et nos iniquitates eorum portavimus.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Servi dominati sunt nostri : non fuit qui redimeret de manu eorum.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Pellis nostra quasi clibanus exusta est, a facie tempestatum famis.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Juda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Principes manu suspensi sunt ; facies senum non erubuerunt.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 Adolescentibus impudice abusi sunt, et pueri in ligno corruerunt.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 Senes defecerunt de portis, juvenes de choro psallentium.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 Defecit gaudium cordis nostri ; versus est in luctum chorus noster.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 Cecidit corona capitis nostri : væ nobis, quia peccavimus !	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Propterea mœstum factum est cor nostrum ; ideo contenebrati sunt oculi nostri,	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 propter montem Sion quia disperiit ; vulpes ambulaverunt in eo.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Tu autem, Domine, in æternum permanebis, solium tuum in generationem et generationem.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Quare in perpetuum oblivisceris nostri, derelinques nos in longitudine dierum ?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Converte nos, Domine, ad te, et convertemur ; innova dies nostros, sicut a principio.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 Sed projiciens repulisti nos : iratus es contra nos vehementer.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?