Proverbia 8

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam ?	1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?
2 In summis excelsisque verticibus supra viam, in mediis semitis stans,	2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,
3 juxta portas civitatis, in ipsis foribus loquitur, dicens :	3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:
4 O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.	4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!
5 Intelligite, parvuli, astutiam, et insipientes, animadvertite.	5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!
6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea ut recta prædicent.	6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,
7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.	7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.
8 Justi sunt omnes sermones mei : non est in eis pravum quid, neque perversum ;	8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.
9 recti sunt intelligentibus, et æqui invenientibus scientiam.	9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.
10 Accipite disciplinam meam, et non pecuniam ; doctrinam magis quam aurum eligite :	10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,
11 melior est enim sapientia cunctis pretiosissimis, et omne desiderabile ei non potest comparari.	11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«
12 Ego sapientia, habito in consilio, et eruditis intersum cogitationibus.	12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.
13 Timor Domini odit malum : arrogantiam, et superbiam, et viam pravam, et os bilingue, detestor.	13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.
14 Meum est consilium et æquitas ; mea est prudentia, mea est fortitudo.	14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!
15 Per me reges regnant, et legum conditores justa decernunt ;	15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.
16 per me principes imperant, et potentes decernunt justitiam.	16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.
17 Ego diligentes me diligo, et qui mane vigilant ad me, invenient me.	17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.
18 Mecum sunt divitiæ et gloria, opes superbæ et justitia.	18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.
19 Melior est enim fructus meus auro et lapide pretioso, et genimina mea argento electo.	19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.
20 In viis justitiæ ambulo, in medio semitarum judicii :	20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,
21 ut ditem diligentes me, et thesauros eorum repleam.	21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.
22 Dominus possedit me in initio viarum suarum antequam quidquam faceret a principio.	22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.
23 Ab æterno ordinata sum, et ex antiquis antequam terra fieret.	23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.
24 Nondum erant abyssi, et ego jam concepta eram : necdum fontes aquarum eruperant,	24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,
25 necdum montes gravi mole constiterant : ante colles ego parturiebar.	25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.
26 Adhuc terram non fecerat, et flumina, et cardines orbis terræ.	26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,
27 Quando præparabat cælos, aderam ; quando certa lege et gyro vallabat abyssos ;	27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.
28 quando æthera firmabat sursum, et librabat fontes aquarum ;	28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.
29 quando circumdabat mari terminum suum, et legem ponebat aquis, ne transirent fines suos ; quando appendebat fundamenta terræ :	29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,
30 cum eo eram, cuncta componens. Et delectabar per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,	30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.
31 ludens in orbe terrarum ; et deliciæ meæ esse cum filiis hominum.	31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.
32 Nunc ergo, filii, audite me : beati qui custodiunt vias meas.	32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!
33 Audite disciplinam, et estote sapientes, et nolite abjicere eam.	33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!
34 Beatus homo qui audit me, et qui vigilat ad fores meas quotidie, et observat ad postes ostii mei.	34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,
35 Qui me invenerit, inveniet vitam, et hauriet salutem a Domino.	35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.
36 Qui autem in me peccaverit, lædet animam suam ; omnes qui me oderunt diligunt mortem.	36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!