Deuteronomio 8

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Omne mandatum, quod ego praecipio tibi hodie, cave dili genter ut facias, ut possitis vivere et multiplicemini ingressique possideatis terram, pro qua iuravit Dominus patribus vestris.	1 Gondosan ügyelj arra, hogy teljesíts minden parancsot, amelyet ma parancsolok neked, hogy élhessetek, megsokasodhassatok, s elérhessétek és birtokolhassátok azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak.
2 Et recordaberis cuncti itineris, per quod adduxit te Dominus Deus tuus his quadraginta annis per desertum, ut affligeret te atque tentaret, et nota fierent, quae in tuo animo versabantur, utrum custodires mandata illius an non.	2 Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben: vajon megtartod-e parancsait vagy nem?
3 Afflixit te penuria et dedit tibi cibum manna, quem ignorabas tu et patres tui, ut ostenderet tibi quod non in solo pane vivat homo, sed in omni verbo, quod egreditur de ore Domini.	3 Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
4 Vestimentum tuum, quo operiebaris, nequaquam defecit, et pes tuus non intumuit his quadraginta annis.	4 Ruházatod, amely betakart, az öregségtől el nem kopott, lábad fel nem törött immár negyvenedik esztendeje!
5 Recogites ergo in corde tuo quia, sicut erudit homo filium suum, sic Dominus Deus tuus erudivit te,	5 Ismerd el tehát szívedben, hogy amint az ember oktatja fiát, úgy oktatott téged az Úr, a te Istened,
6 ut custodias mandata Domini Dei tui et ambules in viis eius et timeas eum.	6 hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, járj az ő útjain és féld őt.
7 Dominus enim Deus tuus introducet te in terram bonam, terram rivorum aquarum et fontium, in cuius campis et montibus erumpunt fluviorum abyssi,	7 Az Úr, a te Istened ugyanis bevisz téged egy pompás földre, patakok, vizek és források földjére, amelynek mezőin s hegyein folyók mélységei fakadnak,
8 terram frumenti, hordei ac vinearum, in qua ficus et malogranata et oliveta nascuntur, terram olei ac mellis,	8 búza, árpa és szőlő földjére, ahol füge, gránátalma és olajfa terem, olaj és méz földjére,
9 ubi absque ulla penuria comedes panem tuum et rerum omnium abundantia perfrueris; cuius lapides ferrum sunt, et de montibus eius aeris metalla fodiuntur;	9 ahol minden szűkölködés nélkül eszed kenyeredet, s mindennek bőségét élvezed, olyan földre, amelynek köve vasas, és amelynek hegyeiből rézércet bányásznak.
10 ut, cum comederis et satiatus fueris, benedicas Domino Deo tuo pro terra optima, quam dedit tibi.	10 Ha tehát majd eszel és jóllaksz, áldd az Urat, a te Istenedet azért a felette jó földért, amelyet neked adott.
11 Observa et cave, ne quando obliviscaris Domini Dei tui et neglegas mandata eius atque iudicia et praecepta, quae ego praecipio tibi hodie;	11 Ügyelj, s vigyázz magadra, hogy soha meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, s el ne hanyagold parancsolatait, rendeleteit és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked,
12 ne, postquam comederis et satiatus fueris, domos pulchras aedificaveris et habitaveris in eis	12 hogy amikor eszel, s jóllaksz, szép házakat építesz és azokban laksz,
13 habuerisque armenta et ovium greges multos, argenti et auri cunctarumque rerum copiam,	13 marhacsordákra, juhnyájakra, ezüst, arany és minden dolog bőségére szert teszel,
14 elevetur cor tuum, et obliviscaris Domini Dei tui, qui eduxit te de terra Aegypti, de domo servitutis,	14 fel ne fuvalkodjék szíved, s meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.
15 et ductor tuus fuit in solitudine magna atque terribili, in qua erat serpens adurens et scorpio ac terra arida et nullae omnino aquae; qui eduxit tibi rivos de petra durissima	15 Hogy vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, amelyben tüzes leheletű kígyó, skorpió és kiaszott föld volt, és egy szemernyi víz sem. Aki forrást fakasztott neked a kemény sziklából,
16 et cibavit te manna in solitudine, quod nescierunt patres tui, et, postquam afflixit ac probavit te, ad extremum misertus est tui,	16 s atyáid által nem ismert mannával etetett téged a pusztában, s miután megsanyargatott és próbára tett, végül megkönyörült rajtad.
17 ne diceres in corde tuo: “Fortitudo mea et robur manus meae haec mihi omnia praestiterunt”;	17 Ne mondd tehát majd szívedben: ‘Az én erőm, az én kezem ereje szerezte meg mindezt nekem,’
18 sed recorderis Domini Dei tui, quod ipse vires tibi praebuerit, ut consequereris prosperitatem, ut impleret pactum suum, super quo iuravit patribus tuis, sicut praesens indicat dies.	18 hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, hogy ő az, aki erőt adott neked, hogy teljesítse szövetségét, amely felől megesküdött atyáidnak, mint ahogy a mai nap mutatja.
19 Sin autem oblitus Domini Dei tui secutus fueris deos alienos coluerisque illos et adoraveris, ecce nunc testificor vobis quod omnino dispereatis:	19 Ha azonban megfeledkezel az Úrról, a te Istenedről, s más istenek után jársz, azokat tiszteled és imádod, íme, most előre megmondom neked, hogy teljességgel el fogsz veszni.
20 sicut gentes, quas delevit Dominus in introitu vestro, ita et vos peribitis, si inoboedientes fueritis voci Domini Dei vestri.	20 Mint azok a nemzetek, amelyeket majd eltöröl az Úr utadból, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek az Úr, a ti Istenetek szavával szemben.