A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Iddio, delli Dei Signore, ha parlato; e chiamò la terra, da levante insino al ponente.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Da Sion è la bellezza del suo adornamento.
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 Iddio verrà manifestamente; il nostro Iddio, e non tacerà. Nel suo cospetto arderà il fuoco; e intorno a lui sarà la forte tempesta.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Di sopra chiamò il cielo, e la terra a dividere il suo popolo.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Raunateli i suoi santi; i quali òrdinano il suo testamento sopra li sacrificii.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 E annunzieranno li cieli la sua giustizia; per che Iddio è giudice.
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Popolo mio, odi, e parlerò; Israel, e a te testificherò; io sono Iddio, tuo Iddio.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Non ti riprenderò nelli tuoi sacrificii; ma gli tuoi sacrificii sempre sono nel mio cospetto.
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Non torrò gli vitelli dalla tua casa, nè li becchi delle tue gregge.
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 Per che mie sono tutte le bestie delle selve, gli animali de' monti e li bovi.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Ho conosciuti tutti gli uccelli del cielo; ed è meco la bellezza del campo.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Se avrò fame, non tel dirò; egli è mio tutto il mondo, e la sua plenitudine.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 Mangerò io forse le carni de' tauri? ovver beverò il sangue de' becchi?
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 A Dio sacrifica il sacrificio di laude; e all'Altissimo rendi i tuoi voti.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 E nel dì della tribulazione appella me; e libererò te, e tu mi onorificherai.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Ma disse Iddio al peccatore: il per che racconti le mie giustizie, e per la tua bocca togli il mio testamento?
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Ma tu hai avuto in odio la disciplina; e hai gittato dopo te le mie parole.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 Se vedevi il latrone, con lui correvi; e con gli adulteri ponevi la tua parte.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 La tua bocca ha abbondato di malizia; e la tua lingua ordinava gl' inganni.
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 Sedendo parlavi contra il tuo fratello, contra il figliuolo della tua madre ponevi scandalo; facesti queste cose, e ho taciuto.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Pensasti iniquamente, che sarò simile a te; te riprenderò, e ordinerò (me) contra la tua faccia.
	22 Voi, che vi dimenticate Iddio, intendete queste cose; chè quando rapisca', non sia chi libera.
	23 Onorificherà me il sacrificio della laude: e ivi è la (mia) via, che li dimostrerò nel Salvatore di Dio.