A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Unto the end, a psalm for the sons of Core.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Hear these things, all ye nations: give ear, all ye inhabitants of the world.
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 All you that are earthborn, and you sons of men: both rich and poor together.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 My mouth shall speak wisdom: and the meditation of my heart understanding.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 I will incline my ear to a parable; I will open my proposition on the psaltery.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Why shall I fear in the evil day? the iniquity of my heel shall encompass me.
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 They that trust in their own strength, and glory in the multitude of their riches,
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 No brother can redeem, nor shall man redeem: he shall not give to God his ransom,
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Nor the price of the redemption of his soul: and shall labour for ever,
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 and shall still live unto the end.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 He shall not see destruction, when he shall see the wise dying: the senseless and the fool shall perish together: And they shall leave their riches to strangers:
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 and their sepulchres shall be their houses for ever. Their dwelling places to all generations: they have called their lands by their names.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 And man when he was in honour did not understand; he is compared to senseless beasts, and is become like to them.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 This way of theirs is a stumblingblock to them: and afterwards they shall delight in their mouth.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 They are laid in hell like sheep: death shall feed upon them. And the just shall have dominion over them in the morning; and their help shall decay in hell from their glory.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 But God will redeem my soul from the hand of hell, when he shall receive me.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Be not thou afraid, when a man shall be made rich, and when the glory of his house shall be increased.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 For when he shall die he shall take nothing away; nor shall his glory descend with him.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 For in his lifetime his soul will be blessed: and he will praise thee when thou shalt do well to him.
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 He shall go in to the generations of his fathers: and he shall never see light.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Man when he was in honour did not understand: he hath been compared to senseless beasts, and made like to them.