A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Del maestro de coro. De los hijos de Coré. Salmo.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 ¡Oídlo, pueblos todos, escuchad, habitantes todos de la tierra,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 hijos de Adán, así como hijos de hombre, ricos y pobres a la vez!
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Mi boca va a decir sabiduría, y cordura el murmullo de mi corazón;
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 tiendo mi oído a un proverbio, al son de cítara descubriré mi enigma.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 ¿Por qué temer en días de desgracia cuando me cerca la malicia de los que me hostigan,
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 los que ponen su confianza en su fortuna, y se glorían de su gran riqueza?
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 ¡Si nadie puede redimirse ni pagar a Dios por su rescate!;
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 es muy cara la redención de su alma, y siempre faltará,
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 para que viva aún y nunca vea la fosa.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Se ve, en cambio, fenecer a los sabios, perecer a la par necio y estúpido, y dejar para otros sus riquezas.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Sus tumbas son sus casas para siempre, sus moradas de edad en edad; ¡y a sus tierras habían puesto sus nombres!
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 El hombre en la opulencia no comprende, a las bestias mudas se asemeja.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Así andan ellos, seguros de sí mismos, y llegan al final, contentos de su suerte. Pausa.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Como ovejas son llevados al seol, los pastorea la Muerte, y los rectos dominarán sobre ellos. Por la mañana se desgasta su imagen, ¡el seol será su residencia!
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Pero Dios rescatará mi alma, de las garras del seol me cobrará.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 No temas cuando el hombre se enriquece, cuando crece el boato de su casa.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 Que a su muerte, nada ha de llevarse, su boato no bajará con él.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Aunque en vida se bendecía a sí mismo - te alaban, porque te has tratado bien -,
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 irá a unirse a la estirpe de sus padres, que nunca ya verán la luz.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 El hombre en la opulencia no comprende, a las bestias mudas se asemeja.