A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Du maître de chant. Des fils de Coré.Psaume.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Ecoutez ceci, tous les peuples, prêtez l'oreille, tous les habitants du monde,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 gens du commun et gens de condition, riches et pauvres ensemble!
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Ma bouche énonce la sagesse, et le murmure de mon coeur, l'intelligence;
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 je tends l'oreille à quelque proverbe, je résous sur la lyre mon énigme.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Pourquoi craindre aux jours de malheur? La malice me talonne et me cerne:
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 eux se fient à leur fortune, se prévalent du surcroît de leur richesse.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Mais l'homme ne peut acheter son rachat ni payer à Dieu sa rançon:
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 il est coûteux, le rachat de son âme, et il manquera toujours
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 pour que l'homme survive et jamais ne voie la fosse.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Or, il verra mourir les sages, périr aussi le fou et l'insensé, qui laissent à d'autres leur fortune.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Leurs tombeaux sont à jamais leurs maisons, et leurs demeures d'âge en âge; et ils avaient mis leurnom sur leurs terres!
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 L'homme dans son luxe ne comprend pas, il ressemble au bétail muet.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Ainsi vont-ils, sûrs d'eux-mêmes, et finissent-ils, contents de leur sort.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Troupeau que l'on parque au shéol, la Mort les mène paître, les hommes droits domineront sureux. Au matin s'évanouit leur image, le shéol, voilà leur résidence!
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Mais Dieu rachètera mon âme des griffes du shéol, et me prendra.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Ne crains pas quand l'homme s'enrichit, quand s'accroît la gloire de sa maison.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 A sa mort, il n'en peut rien emporter, avec lui ne descends pas sa gloire.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Son âme qu'en sa vie il bénissait -- et l'on te loue d'avoir pris soin de toi --
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 ira rejoindre la lignée de ses pères qui plus jamais ne verront la lumière.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 L'homme dans son luxe ne comprend pas, il ressemble au bétail muet.