A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 'Al maestro del coro. Dei figli di Core. Salmo.'
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Ascoltate, popoli tutti, porgete orecchio abitanti del mondo,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 voi nobili e gente del popolo, ricchi e poveri insieme.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 La mia bocca esprime sapienza, il mio cuore medita saggezza;
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 porgerò l'orecchio a un proverbio, spiegherò il mio enigma sulla cetra.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Perché temere nei giorni tristi, quando mi circonda la malizia dei perversi?
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Essi confidano nella loro forza, si vantano della loro grande ricchezza.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Nessuno può riscattare se stesso, o dare a Dio il suo prezzo.
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Per quanto si paghi il riscatto di una vita, non potrà mai bastare
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 per vivere senza fine, e non vedere la tomba.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Vedrà morire i sapienti; lo stolto e l'insensato periranno insieme e lasceranno ad altri le loro ricchezze.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Il sepolcro sarà loro casa per sempre, loro dimora per tutte le generazioni, eppure hanno dato il loro nome alla terra.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 Ma l'uomo nella prosperità non comprende, è come gli animali che periscono.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Questa è la sorte di chi confida in se stesso, l'avvenire di chi si compiace nelle sue parole.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Come pecore sono avviati agli inferi, sarà loro pastore la morte; scenderanno a precipizio nel sepolcro, svanirà ogni loro parvenza: gli inferi saranno la loro dimora.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Ma Dio potrà riscattarmi, mi strapperà dalla mano della morte.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Se vedi un uomo arricchirsi, non temere, se aumenta la gloria della sua casa.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 Quando muore con sé non porta nulla, né scende con lui la sua gloria.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Nella sua vita si diceva fortunato: "Ti loderanno, perché ti sei procurato del bene".
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 Andrà con la generazione dei suoi padri che non vedranno mai più la luce.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 L'uomo nella prosperità non comprende, è come gli animali che periscono.