A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 [Für den Chormeister. Ein Psalm der Korachiter.]
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Hört dies an, ihr Völker alle, vernehmt es, alle Bewohner der Erde,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 ihr Leute aus dem Volk und vom Adel, Reiche und Arme zusammen!
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Mein Mund spreche weise Worte; was mein Herz ersinnt, sei voller Einsicht.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Ich wende mein Ohr einem Weisheitsspruch zu, ich enthülle mein Geheimnis beim Harfenspiel.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Warum soll ich mich in bösen Tagen fürchten, wenn mich der Frevel tückischer Feinde umgibt?
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Sie verlassen sich ganz auf ihren Besitz und rühmen sich ihres großen Reichtums.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Loskaufen kann doch keiner den andern noch an Gott für ihn ein Sühnegeld zahlen
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 - für das Leben ist jeder Kaufpreis zu hoch, für immer muss man davon abstehn -,
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 damit er auf ewig weiterlebt und niemals das Grab schaut.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Denn man sieht: Weise sterben; genauso gehen Tor und Narr zugrunde, sie müssen andern ihren Reichtum lassen.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Das Grab ist ihr Haus auf ewig, ist ihre Wohnung für immer, ob sie auch Länder nach ihren Namen benannten.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 Der Mensch bleibt nicht in seiner Pracht; er gleicht dem Vieh, das verstummt.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 So geht es denen, die auf sich selbst vertrauen, und so ist das Ende derer, die sich in großen Worten gefallen. [Sela]
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Der Tod führt sie auf seine Weide wie Schafe, sie stürzen hinab zur Unterwelt. Geradewegs sinken sie hinab in das Grab; ihre Gestalt zerfällt, die Unterwelt wird ihre Wohnstatt.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Doch Gott wird mich loskaufen aus dem Reich des Todes, ja, er nimmt mich auf. [Sela]
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Lass dich nicht beirren, wenn einer reich wird und die Pracht seines Hauses sich mehrt;
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 denn im Tod nimmt er das alles nicht mit, seine Pracht steigt nicht mit ihm hinab.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Preist er sich im Leben auch glücklich und sagt zu sich: «Man lobt dich, weil du dir's wohl sein lässt»,
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 so muss er doch zur Schar seiner Väter hinab, die das Licht nie mehr erblicken.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Der Mensch in Pracht, doch ohne Einsicht, er gleicht dem Vieh, das verstummt.