Matthæum 22

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et respondens Jesus, dixit iterum in parabolis eis, dicens :	1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
2 Simile factum est regnum cælorum homini regi, qui fecit nuptias filio suo.	2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.
3 Et misit servos suos vocare invitatos ad nuptias, et nolebant venire.	3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.
4 Iterum misit alios servos, dicens : Dicite invitatis : Ecce prandium meum paravi, tauri mei et altilia occisa sunt, et omnia parata : venite ad nuptias.	4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’
5 Illi autem neglexerunt : et abierunt, alius in villam suam, alius vero ad negotiationem suam :	5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
6 reliqui vero tenuerunt servos ejus, et contumeliis affectos occiderunt.	6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7 Rex autem cum audisset, iratus est : et missis exercitibus suis, perdidit homicidas illos, et civitatem illorum succendit.	7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.
8 Tunc ait servis suis : Nuptiæ quidem paratæ sunt, sed qui invitati erant, non fuerunt digni :	8 Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 ite ergo ad exitus viarum, et quoscumque inveneritis, vocate ad nuptias.	9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’
10 Et egressi servi ejus in vias, congregaverunt omnes quos invenerunt, malos et bonos : et impletæ sunt nuptiæ discumbentium.	10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
11 Intravit autem rex ut videret discumbentes, et vidit ibi hominem non vestitum veste nuptiali.	11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12 Et ait illi : Amice, quomodo huc intrasti non habens vestem nuptialem ? At ille obmutuit.	12 Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.
13 Tunc dicit rex ministris : Ligatis manibus et pedibus ejus, mittite eum in tenebras exteriores : ibi erit fletus et stridor dentium.	13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
14 Multi enim sunt vocati, pauci vero electi.	14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
15 Tunc abeuntes pharisæi, consilium inierunt ut caperent eum in sermone.	15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.
16 Et mittunt ei discipulos suos cum Herodianis, dicentes : Magister, scimus quia verax es, et viam Dei in veritate doces, et non est tibi cura de aliquo : non enim respicis personam hominum :	16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17 dic ergo nobis quid tibi videtur, licet censum dare Cæsari, an non ?	17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«
18 Cognita autem Jesus nequitia eorum, ait : Quid me tentatis, hypocritæ ?	18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!
19 ostendite mihi numisma census. At illi obtulerunt ei denarium.	19 Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.
20 Et ait illis Jesus : Cujus est imago hæc, et superscriptio ?	20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«
21 Dicunt ei : Cæsaris. Tunc ait illis : Reddite ergo quæ sunt Cæsaris, Cæsari : et quæ sunt Dei, Deo.	21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«
22 Et audientes mirati sunt, et relicto eo abierunt.	22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
23 In illo die accesserunt ad eum sadducæi, qui dicunt non esse resurrectionem : et interrogaverunt eum,	23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:
24 dicentes : Magister, Moyses dixit : Si quis mortuus fuerit non habens filium, ut ducat frater ejus uxorem illius, et suscitet semen fratri suo.	24 »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .
25 Erant autem apud nos septem fratres : et primus, uxore ducta, defunctus est : et non habens semen, reliquit uxorem suam fratri suo.	25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.
26 Similiter secundus, et tertius usque ad septimum.	26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.
27 Novissime autem omnium et mulier defuncta est.	27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.
28 In resurrectione ergo cujus erit de septem uxor ? omnes enim habuerunt eam.	28 A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«
29 Respondens autem Jesus, ait illis : Erratis nescientes Scripturas, neque virtutem Dei.	29 Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30 In resurrectione enim neque nubent, neque nubentur : sed erunt sicut angeli Dei in cælo.	30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31 De resurrectione autem mortuorum non legistis quod dictum est a Deo dicente vobis :	31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:
32 Ego sum Deus Abraham, et Deus Isaac, et Deus Jacob ? Non est Deus mortuorum, sed viventium.	32 ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«
33 Et audientes turbæ, mirabantur in doctrina ejus.	33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
34 Pharisæi autem audientes quod silentium imposuisset sadducæis, convenerunt in unum :	34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,
35 et interrogavit eum unus ex eis legis doctor, tentans eum :	35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:
36 Magister, quod est mandatum magnum in lege ?	36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«
37 Ait illi Jesus : Diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo, et in tota anima tua, et in tota mente tua.	37 Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .
38 Hoc est maximum, et primum mandatum.	38 Ez a legnagyobb, az első parancs.
39 Secundum autem simile est huic : Diliges proximum tuum, sicut teipsum.	39 A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .
40 In his duobus mandatis universa lex pendet, et prophetæ.	40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
41 Congregatis autem pharisæis, interrogavit eos Jesus,	41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:
42 dicens : Quid vobis videtur de Christo ? cujus filius est ? Dicunt ei : David.	42 »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«
43 Ait illis : Quomodo ergo David in spiritu vocat eum Dominum, dicens :	43 Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:
44 Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scabellum pedum tuorum ?	44 ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.
45 Si ergo David vocat eum Dominum, quomodo filius ejus est ?	45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«
46 Et nemo poterat ei respondere verbum : neque ausus fuit quisquam ex illa die eum amplius interrogare.	46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.