Proverbia 1

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Parabolæ Salomonis, filii David, regis Israël,	1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai
2 ad sciendam sapientiam et disciplinam ;	2 a bölcsesség és fegyelem tanulására,
3 ad intelligenda verba prudentiæ, et suscipiendam eruditionem doctrinæ, justitiam, et judicium, et æquitatem :	3 az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,
4 ut detur parvulis astutia, adolescenti scientia et intellectus.	4 hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.
5 Audiens sapiens, sapientior erit, et intelligens gubernacula possidebit.	5 A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,
6 Animadvertet parabolam et interpretationem, verba sapientum et ænigmata eorum.	6 behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.
7 Timor Domini principium sapientiæ ; sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.	7 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.
8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui, et ne dimittas legem matris tuæ :	8 Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,
9 ut addatur gratia capiti tuo, et torques collo tuo.	9 mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!
10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.	10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,
11 Si dixerint : Veni nobiscum, insidiemur sanguini ; abscondamus tendiculas contra insontem frustra ;	11 ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!
12 deglutiamus eum sicut infernus viventem, et integrum quasi descendentem in lacum ;	12 Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,
13 omnem pretiosam substantiam reperiemus ; implebimus domos nostras spoliis :	13 szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!
14 sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum :	14 Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«
15 fili mi, ne ambules cum eis ; prohibe pedem tuum a semitis eorum :	15 Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,
16 pedes enim illorum ad malum currunt, et festinant ut effundant sanguinem.	16 mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!
17 Frustra autem jacitur rete ante oculos pennatorum.	17 Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,
18 Ipsi quoque contra sanguinem suum insidiantur, et moliuntur fraudes contra animas suas.	18 ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.
19 Sic semitæ omnis avari : animas possidentium rapiunt.	19 Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.
20 Sapientia foris prædicat ; in plateis dat vocem suam :	20 A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,
21 in capite turbarum clamitat ; in foribus portarum urbis profert verba sua, dicens :	21 lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:
22 Usquequo, parvuli, diligitis infantiam, et stulti ea quæ sibi sunt noxia cupient, et imprudentes odibunt scientiam ?	22 »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?
23 convertimini ad correptionem meam. En proferam vobis spiritum meum, et ostendam vobis verba mea.	23 Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:
24 Quia vocavi, et renuistis ; extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret :	24 mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,
25 despexistis omne consilium meum, et increpationes meas neglexistis.	25 semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:
26 Ego quoque in interitu vestro ridebo, et subsannabo cum vobis id quod timebatis advenerit.	26 én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,
27 Cum irruerit repentina calamitas, et interitus quasi tempestas ingruerit ; quando venerit super vos tribulatio et angustia :	27 ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«
28 tunc invocabunt me, et non exaudiam ; mane consurgent, et non invenient me :	28 Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.
29 eo quod exosam habuerint disciplinam, et timorem Domini non susceperint,	29 Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,
30 nec acquieverint consilio meo, et detraxerint universæ correptioni meæ.	30 nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:
31 Comedent igitur fructus viæ suæ, suisque consiliis saturabuntur.	31 bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!
32 Aversio parvulorum interficiet eos, et prosperitas stultorum perdet illos.	32 Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.
33 Qui autem me audierit, absque terrore requiescet, et abundantia perfruetur, timore malorum sublato.	33 Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.