Lettera di Giacomo 1

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Iacobus, Dei et Domini Iesu Christi servus, duodecim tribu bus, quae suntin dispersione, salutem.	1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek!
2 Omne gaudium existimate, fratres mei, cum in tentationibus variis incideritis,	2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek,
3 scientes quod probatio fidei vestrae patientiam operatur;	3 hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása álhatatosságot szerez.
4 patientia autemopus perfectum habeat, ut sitis perfecti et integri, in nullo deficientes.	4 Az álhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek.
5 Si quis autem vestrum indiget sapientia, postulet a Deo, qui dat omnibusaffluenter et non improperat, et dabitur ei.	5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki.
6 Postulet autem in fide nihilhaesitans; qui enim haesitat, similis est fluctui maris, qui a vento movetur etcircumfertur.	6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol.
7 Non ergo aestimet homo ille quod accipiat aliquid a Domino,	7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól,
8 vir duplex animo, inconstans in omnibus viis suis.	8 hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember.
9 Glorietur autem frater humilis in exaltatione sua,	9 Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta,
10 dives autem inhumilitate sua, quoniam sicut flos feni transibit.	10 a gazdag viszont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága.
11 Exortus est enim sol cumardore et arefecit fenum, et flos eius decidit, et decor vultus eius deperiit;ita et dives in itineribus suis marcescet.	11 Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
12 Beatus vir, qui sufferttentationem, quia, cum probatus fuerit, accipiet coronam vitae, quam repromisitDeus diligentibus se.	12 Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.
13 Nemo, cum tentatur, dicat: “ A Deo tentor ”; Deus enim non tentaturmalis, ipse autem neminem tentat.	13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit.
14 Unusquisque vero tentatur a concupiscentiasua abstractus et illectus;	14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra.
15 dein concupiscentia, cum conceperit, paritpeccatum; peccatum vero, cum consummatum fuerit, generat mortem.	15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
16 Nolite errare, fratres mei dilectissimi.	16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim!
17 Omne datum optimum et omne donumperfectum de sursum est, descendens a Patre luminum, apud quem non esttransmutatio nec vicissitudinis obumbratio.	17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
18 Voluntarie genuit nos verboveritatis, ut simus primitiae quaedam creaturae eius.	18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
19 Scitis, fratres meidilecti. Sit autem omnis homo velox ad audiendum, tardus autem ad loquendum ettardus ad iram;	19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra!
20 ira enim viri iustitiam Dei non operatur.	20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos.
21 Propter quodabicientes omnem immunditiam et abundantiam malitiae, in mansuetudine suscipiteinsitum verbum, quod potest salvare animas vestras.	21 Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
22 Estote autem factoresverbi et non auditores tantum fallentes vosmetipsos.	22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva.
23 Quia si quis auditor estverbi et non factor, hic comparabitur viro consideranti vultum nativitatis suaein speculo;	23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli;
24 consideravit enim se et abiit, et statim oblitus est qualisfuerit.	24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt.
25 Qui autem perspexerit in lege perfecta libertatis et permanserit, nonauditor obliviosus factus sed factor operis, hic beatus in facto suo erit.	25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
26 Si quis putat se religiosum esse, non freno circumducens linguam suam sedseducens cor suum, huius vana est religio.	26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága.
27 Religio munda et immaculata apudDeum et Patrem haec est: visitare pupillos et viduas in tribulatione eorum,immaculatum se custodire ab hoc saeculo.	27 Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.