Ezechiele 20

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et factum est in anno sep timo, in quinto mense, in de cima mensis,venerunt viri de senioribus Israel, ut interrogarent Dominum, et sederunt coramme.	1 Történt pedig a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján, hogy Izrael vénei közül néhányan eljöttek megkérdezni az Urat, és leültek előttem.
2 Et factus est sermo Domini ad me dicens:	2 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
3 “ Fili hominis, loqueresenioribus Israel et dices ad eos: Haec dicit Dominus Deus: Num ad interrogandumme vos venistis? Vivo ego, quia non respondebo vobis, ait Dominus Deus.	3 »Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek!
4 Numquid iudicabis eos, numquid iudicabis, fili hominis? Abominationes patrumeorum ostende eis.	4 Ítéletet mondasz-e felettük, emberfia, ítéletet mondasz-e felettük? Tárd eléjük atyáik utálatosságait!«
5 Et dices ad eos: Haec dicit Dominus Deus: In die qua elegi Israel et levavimanum meam pro stirpe domus Iacob et apparui eis in terra Aegypti et levavimanum meam pro eis dicens: Ego Dominus Deus vester;	5 Ezt mondd nekik: »Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!
6 in die illa levavi manummeam pro eis, ut educerem eos de terra Aegypti in terram, quam provideram eisfluentem lacte et melle, quae est egregia inter omnes terras.	6 Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között.
7 Et dixi ad eos:Unusquisque abominationes oculorum suorum abiciat, et in idolis Aegypti nolitepollui: ego Dominus Deus vester.	7 Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
8 Et irritaverunt me nolueruntque me audire;unusquisque abominationes oculorum suorum non proiecit, nec idola Aegyptireliquerunt. Et dixi, ut effunderem indignationem meam super eos et consummaremiram meam in eis in medio terrae Aegypti.	8 De ők haragra ingereltek engem és nem akartak rám hallgatni; senki sem vetette el magától szeme utálatosságait, sem Egyiptom bálványait nem hagyták el. Erre elhatároztam, hogy kiöntöm rájuk bosszúságomat és kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjének közepette.
9 Et feci propter nomen meum, ut nonviolaretur coram gentibus, in quarum medio erant, et inter quas apparui eis, uteducerem eos de terra Aegypti.	9 Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.
10 Eduxi ergo eos de terra Aegypti et duxi in desertum.	10 Kihoztam tehát őket Egyiptom földjéről és kivezettem őket a pusztába.
11 Et dedi eis praeceptamea et iudicia mea ostendi eis, quae faciat homo et vivat in eis.	11 Nekik adtam parancsaimat és kinyilatkoztattam nekik végzéseimet, amelyek által az embernek élete lesz, ha megtartja őket.
12 Insuper et sabbata mea dedi eis, ut essent signum inter me et eos, et scirentquia ego Dominus sanctificans eos.	12 S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket.
13 Et irritaverunt me domus Israel indeserto: in praeceptis meis non ambulaverunt et iudicia mea proiecerunt, quaefaciens homo vivet in eis, et sabbata mea violaverunt vehementer. Dixi ergo, uteffunderem furorem meum super eos in deserto et consumerem eos.	13 De Izrael háza haragra ingerelt engem a pusztában; parancsaim szerint nem jártak, végzéseimet megvetették, amelyek által az embernek élete van, ha megtartja őket, és szombatjaimat nagyon megsértették. Elhatároztam tehát, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában és kiirtom őket.
14 Et fecipropter nomen meum, ne violaretur coram gentibus, de quibus eduxi eos inconspectu earum.	14 Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára.
15 Attamen ego levavi quoque manum meam super eos in deserto,ne inducerem eos in terram, quam dedi eis fluentem lacte et melle, praecipuamterrarum omnium;	15 Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között,
16 quia iudicia mea proiecerunt et in praeceptis meis nonambulaverunt et sabbata mea violaverunt, post idola enim sua cor eorumgradiebatur.	16 mert végzéseimet megvetették, parancsaim szerint nem jártak, és szombatjaimat megszegték, mert szívük bálványok után járt.
17 Et pepercit oculus meus super eos, ut non interficerem eos; necconsumpsi eos in deserto.	17 Szemem azonban irgalmas volt hozzájuk, hogy meg ne öljem őket; ezért nem is irtottam ki őket a pusztában.
18 Dixi autem ad filios eorum in solitudine: In praeceptis patrum vestrorumnolite incedere nec iudicia eorum custodiatis nec in idolis eorum polluamini.	18 De így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne járjatok atyáitok parancsai szerint és szokásaikat se tartsátok meg, se bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat.
19 Ego Dominus Deus vester. In praeceptis meis ambulate et iudicia mea custodite etfacite ea	19 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük,
20 et sabbata mea sanctificate, ut sint signum inter me et vos, etsciatur quia ego Dominus Deus vester.	20 szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
21 Et exacerbaverunt me filii; inpraeceptis meis non ambulaverunt et iudicia mea non custodierunt, ut facerentea, quae cum fecerit homo, vivet in eis, et sabbata mea violaverunt. Etcomminatus sum, ut effunderem furorem meum super eos et consummarem iram meam ineis in deserto.	21 De a fiak is haragra ingereltek engem; parancsaim szerint nem jártak és végzéseimet nem tartották meg, hogy szerintük cselekedjenek, pedig általuk az embernek élete van, ha megtartja őket; és szombatjaimat megszentségtelenítették. Megfenyegettem ugyan őket, hogy kiöntöm rájuk bosszúmat és kitöltöm rajtuk haragomat a pusztaságban,
22 Averti autem manum meam et feci propter nomen meum, ut nonviolaretur coram gentibus, de quibus eduxi eos in oculis earum.	22 de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára.
23 Iterum levavimanum meam in eos in solitudine, ut dispergerem illos in nationes et ventilaremin terras,	23 Ismételten esküre emeltem kezemet ellenük a pusztaságban, hogy szétszórjam őket a nemzetek közé és szélnek eresszem az országokba,
24 eo quod iudicia mea non fecissent et praecepta mea reprobassent etsabbata mea violassent et post idola patrum suorum fuissent oculi eorum.	24 azért, mert végzéseim szerint nem cselekedtek, parancsaimat megvetették, szombatjaimat megszegték, és szemüket apáik bálványaira irányították.
25 Ergoet ego dedi eis praecepta non bona et iudicia, in quibus non vivent;	25 Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre.
26 etpollui eos in muneribus suis, cum offerrent omne, quod aperit vulvam, uthorrorem eis incuterem, et sciant quia ego Dominus.	26 Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
27 Quam ob rem loquere ad domum Israel, fili hominis, et dices ad eos: Haecdicit Dominus Deus: Adhuc et in hoc blasphemaverunt me patres vestri, cumsprevissent me contemnentes,	27 Ezért, emberfia, szólj Izrael házához és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Még azzal is káromoltak engem atyáitok, hogy gúnyosan megvetettek,
28 et induxissem eos in terram, super quam levavimanum meam, ut darem eis. Viderunt omnem collem excelsum et omne lignumnemorosum et immolaverunt ibi victimas suas et dederunt ibi irritationemoblationis suae et posuerunt ibi odorem suavitatis suae et libaverunt libationessuas.	28 amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat.
29 Et dixi ad eos: Quid est excelsum, ad quod vos ingredimini? Et vocatumest nomen eius Excelsum usque ad hanc diem.	29 Azt mondtam nekik: Miféle magaslat az, ahová mentek? Ezért is nevezik azt magaslatnak mind a mai napig.
30 Propterea dic ad domum Israel: Haec dicit Dominus Deus: Certe in via patrumvestrorum vos polluimini et post offendicula eorum vos fornicamini	30 Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon.
31 et inoblatione donorum vestrorum, cum traducitis filios vestros per ignem; vospolluimini in omnibus idolis vestris usque hodie, et ego respondebo vobis, domusIsrael? Vivo ego, dicit Dominus Deus, quia non respondebo vobis.	31 Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ!
32 Nequecogitatio mentis vestrae fiet dicentium: “Erimus sicut gentes et sicutcognationes terrarum, ut colamus ligna et lapides”.	32 Nem történik meg az, amit elmétekben gondoltok, amikor azt mondjátok: ‘Olyanok leszünk, mint a nemzetek és mint a föld nemzetségei, hogy fát és követ tiszteljünk!’
33 Vivo ego, dicit Dominus Deus, quoniam in manu forti et brachio extento et infurore effuso regnabo super vos.	33 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!
34 Et educam vos de populis et congregabo vosde terris, in quibus dispersi estis; in manu valida et brachio extento et infurore effuso.	34 Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!
35 Et adducam vos in desertum populorum et iudicio contendamvobiscum ibi facie ad faciem.	35 Elvezetlek titeket a népek pusztaságába, és ott perbe szállok veletek szemtől szembe.
36 Sicut iudicio contendi adversum patres vestrosin deserto terrae Aegypti, sic iudicio contendam vobiscum, dicit Dominus Deus,	36 Amint perbe szálltam atyáitokkal Egyiptom földjének pusztaságában, úgy szállok majd veletek is perbe – mondja az Úr Isten. –
37 et transire vos faciam sub baculo meo et inducam vos in vinculis foederis.	37 Jogarom alá vetlek és a szövetség kötelékeibe vonlak titeket.
38 Et segregabo de vobis transgressores et impios et de terra incolatus eorumeducam eos, et terram Israel non ingredientur, et scietis quia ego Dominus.	38 Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
39 Et vos, domus Israel, haec dicit Dominus Deus: Singuli post idola vestraambulate et servite eis. Sed postea nonne audietis me et nomen meum sanctum nonpolluetis ultra in muneribus vestris et in idolis vestris?	39 Ti pedig, Izrael háza – így szól az Úr Isten –, csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal!
40 In monte enimsancto meo, in monte excelso Israel, ait Dominus Deus, ibi serviet mihi omnisdomus Israel: omnes, inquam, in terra, in qua placebunt mihi; et ibi quaeramdonaria vestra et primitias oblationum vestrarum in omnibus sanctificationibusvestris.	40 Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal.
41 In odorem suavitatis suscipiam vos, cum eduxero vos de populis etcongregavero vos de terris, in quas dispersi estis, et sanctificabor in vobis inoculis nationum.	41 Kellemes illatként fogadlak titeket, amikor majd kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és megmutatom rajtatok szentségemet a nemzetek szeme láttára.
42 Et scietis quia ego Dominus, cum induxero vos ad terramIsrael, in terram, pro qua levavi manum meam, ut darem eam patribus vestris.	42 Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom.
43 Et recordabimini ibi viarum vestrarum et omnium scelerum vestrorum, quibuspolluti estis, et displicebitis vobis in conspectu vestro in omnibus malitiisvestris, quas fecistis.	43 Akkor visszagondoltok majd útjaitokra és minden gonoszságtokra, amellyel beszennyeztétek magatokat. Megundorodtok majd önmagatoktól a saját színetek előtt minden gonoszságtok miatt, amit elkövettetek.
44 Et scietis quia ego Dominus, cum benefecero vobispropter nomen meum, non secundum vias vestras malas neque secundum sceleravestra pessima, domus Israel ”, ait Dominus Deus.	44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek – a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza« – mondja az Úr Isten!