Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Ma dopo queste cose aperse Iob la bocca sua, e maledisse lo die suo,
2 és mondta:	2 e disse:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Perisca lo dì nel quale io nacqui, e la notte nella quale detto è: conceputo è l' uomo.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Quello dì si riverta in tenebre; non lo ricerchi lo Signore di sopra, (e non sia in memoria) e non risplenda di lume.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Iscurino in lui le tenebre, e l'ombra della morte; occupi lui la oscuritade, e sia involto d'amaritudine.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Quella notte lo tenebroso turbamento possegga; non sia computata nelli dì dell' anno, nè sia annumerata nelli mesi.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Sia quella notte sola, nè degna di lode.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Maledicano lei coloro che maledicono lo dì, i quali sono apparecchiati di suscitare Leviatan (cioè il diavolo).
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Sieno ottenebrate le stelle dalla sua oscurità; aspetti la luce, e non la vedino, nè lo nascimento. della levata aurora.
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Imperciò ch' ella non ha rinchiuso l'uscio del ventre che mi portò, e non tolse i mali dagli occhi miei.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perchè non morii io nel ventre? perchè uscito del ventre non perii io incontanente?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perchè ricevuto sopra le ginocchia? perchè lattato colle poppe?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 E (se mi fossi morto) ora mi staria cheto, e nel mio sonno mi riposerei,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 colli re e colli consoli della terra, i quali edificano a loro le cose solitarie,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 ovvero colli principi che posseggono l'oro, e riempiono le case loro d' ariento;
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 ovvero, sì come quelli che sono nati non al suo tempo (cioè dispersi) nascosto non saria quivi, ovvero sì come quelli che furono conceputi, e non videro luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Ivi li malvagi sì cessarono da' loro gridi, e quivi si riposarono i stancati di fortezza.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 E di qui adietro vinti parimente senza molestia non esaudirono la voce dello importuno dimandatore.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Lo piccolo e il grande quivi sono, lo servo e lo libero dal signore suo.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Perchè è data al misero luce, e la vita a coloro che nella amaritudine dell' anima sono?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 I quali aspettano la morte, e non viene, sì come quelli che cavano lo tesoro.
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 E allegranosi molto, poi che abbino trovato lo sepolcro.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 All' uomo, al qual la via è nascosta, e halló intorniato Iddio di tenebre?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Innanzi ch' io mangi, sospiro; e sì come acque andante, così è lo pianto mio.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Perciò che la paura mia, ch' io temea, avvenuta a me; e quello che io dubitava, m'è incontrato.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Or non ho io dissimulato? Or non stetti io cheto? Or non mi riposai? Ed è venuta sopra di me la indignazione.