Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Allora Giobbe, aperta la sua bocca, maledisse il suo giorno,
2 és mondta:	2 e disse:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 « Perisca il giorno in cui io nacqui, e la notte in cui fu detto: E' stato concepito un uomo.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Quel giorno si cangi in tenebre, non ne tenga conto Dio dall'alto, non sia rischiarato dalla luce.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Lo ricopran le tenebre e l'ombra di morte, lo ravvolga la caligine, sia oppresso dall'amarezza.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Un turbine tenebroso porti via quella notte, non sia contata fra i giorni dell'anno, non entri nel computo dei mesi.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Quella notte resti sola, non sia degna di lode.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 La maledicano quelli che imprecano al giorno, quelli esperti nel suscitare il Leviatan.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Siano oscurate le stelle dalla sua caligine, aspetti e non veda la luce, nè lo spuntar della nascente aurora;
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 perchè non chiuse il seno che mi portò, nè tolse gli affanni dal mio sguardo.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perchè non morii nel seno materno? Perchè appena uscitone non spirai?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perchè fui accolto sulle ginocchia? Perchè allattato alle mammelle?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Ora me la dormirei taciturno, riposerei nel mio sonno,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 coi re e cogli arbitri del mondo che si fabbricano solitudini,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 coi principi carichi d'oro che riempiono d'argento le loro case.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 O non sarei, come un aborto nascosto, e come quelli che concepiti, non videro la luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Là i malvagi cessano d'agitarsi, là riposano gli spossati.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Quelli che erano insieme incatenati, son senza noie, non sentendo più la voce dell'aguzzino.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Vi sono il piccolo e il grande, e il servo è libero dal suo padrone.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 perchè fu data la luce all'infelice, e la vita a quelli che han l'anima nell'amarezza,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 che aspettano la morte e non viene, la cercano come un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 O si rallegrano grandemente quando han trovato un sepolcro?
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 ad un uomo la via del quale è nascosta e che Dio circonda di tenebre?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Prima di mangiare io sospiro, e come acque inondanti sono i miei ruggiti;
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Perchè il male ch'io paventava m'ha incolto, e quello di cui temevo m'è accaduto.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 E forse, non dissimulai, non tacqui, non mi detti pace? Eppure è piombata sopra di me l'indignazione ».