Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Post haec aperuit Iob os suum et maledixit diei suo
2 és mondta:	2 et locutus est:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 “ Pereat dies, in qua natus sum, et nox, in qua dictum est: “Conceptus est homo”.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Dies ille vertatur in tenebras; non requirat eum Deus desuper, et non illustretur lumine.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Obscurent eum tenebrae et umbra mortis; occupet eum caligo, et involvatur amaritudine.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Noctem illam tenebrosus turbo possideat; non computetur in diebus anni nec numeretur in mensibus.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Sit nox illa solitaria nec laude digna;
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 maledicant ei, qui maledicunt diei, qui parati sunt suscitare Leviathan.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Obtenebrentur stellae crepusculi eius; exspectet lucem, et non sit, nec videat palpebras aurorae,
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 quia non conclusit ostia ventris, qui portavit me, nec abstulit mala ab oculis meis.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Quare non in vulva mortuus sum? Egressus ex utero non statim perii?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Quare exceptus genibus? Cur lactatus uberibus?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Nunc enim dormiens silerem et somno meo requiescerem
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 cum regibus et consulibus terrae, qui aedificant sibi solitudines,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 aut cum principibus, qui possident aurum et replent domos suas argento.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Aut sicut abortivum absconditum non subsisterem, vel qui concepti non viderunt lucem.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Ibi impii cessaverunt a tumultu, et ibi requieverunt fessi robore.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Et quondam vincti pariter sine molestia non audierunt vocem exactoris.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Parvus et magnus ibi sunt, et servus liber a domino suo.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Quare misero data est lux, et vita his, qui in amaritudine animae sunt?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 Qui exspectant mortem, et non venit, et effodiunt quaerentes illam magis quam thesauros;
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 gaudentque vehementer et laetantur sepulcro.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Viro, cuius abscondita est via, et circumdedit eum Deus tenebris.
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Antequam comedam, suspiro, et quasi inundantes aquae sic rugitus meus.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Quia timor, quem timebam, evenit mihi, et, quod verebar, accidit.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Non dissimulavi, non silui, non quievi, et venit super me indignatio ”.