Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 - A questo punto Giobbe, cominciando a parlare, maledisse il suo giorno
2 és mondta:	2 dicendo:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 «Perisca il giorno in cui nacqui, e la notte in cui si esclamò: - È concepito un uomo! -
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Quel giorno si cambi in tenebre, non lo ricerchi Dio dall'alto, nè sia rischiarato da luce!
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Lo rendano oscuro le tenebre e l'ombra di morte l'invada la caligine e sia recinto di amarezza!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Un turbine tenebroso pervada quella notte; non sia essa computata fra i giorni dell'annonè sia numerata fra i mesi!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Quella notte sia sterile, nè sia degna di tripudio;
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 la maledicano quei che rendono nefasti i giorni, quei che sono abili ad evocare Leviathan!
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 S'oscurino le stelle per la sua caligine; aspetti ella la luce, ma non la scorga, nè scorga lo spuntar dell'aurora nascente!
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Perchè ella non chiuse le porte del seno che mi portò, nè occultò dagli occhi miei i travagli.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Perchè mai non sono morto dentro all'utero, o appena uscito dal seno non sono spirato?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Perchè fui accolto sulle ginocchia? perchè allattato alle mammelle?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Adesso invero dormendo starei in quiete, e nel mio sonno io riposerei
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 insieme con i re e i potenti della terrache si fabbricano [i sepolcri] nelle solitudini:
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 ovvero con i principi che posseggono l'oro, e riempiono le loro case d'argento:
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 ovvero come aborto sotterrato non esisterei, pari ai bambini che non videro la luce.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Colà gli empii cessano la furia, e colà trovano riposo gli spossati di forze;
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 e quei che già furono in catene, sono lungi da molestia, non odono la voce dell'aguzzino:
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 il piccolo e il grande colà si ritrovano, e lo schiavo è affrancato dal suo padrone.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Perchè mai fu data all'infelice la luce, e la vita agli amareggiati d'animo?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 I quali anelano la morte - che pur non viene - come si cerca un tesoro [nascosto];
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 i quali si rallegrano oltre ogni dire, allorchè hanno trovato il sepolcro?
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 [Perchè fu data la luce] all'uomo, la cui via è nascosta, avendolo Dio circondato di tenebre?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Ah! davanti al mio cibo io sospiro, e com'acque inondanti sono i miei singhiozzi.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Poichè il timore di cui temevo m'incolse, e ciò di cui paventavo avvenne.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Non tollerai io forse? non tacqui? non mi tenni calmo? Eppur l'ira [di Dio] mi ha raggiunto.»