Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 és mondta:	2 és mondta:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«