Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Enfin Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.
2 és mondta:	2 Il prit la parole et dit:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Périsse le jour qui me vit naître et la nuit qui annonça: "Un garçon vient d'être conçu."
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Ce jour-là, qu'il soit ténèbres, que Dieu, de là-haut, ne le réclame pas, que la lumière ne brille pas surlui!
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Que le revendiquent ténèbre et ombre épaisse, qu'une nuée s'installe sur lui, qu'une éclipse en fasse saproie!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Oui, que l'obscurité le possède, qu'il ne s'ajoute pas aux jours de l'année, n'entre point dans le comptedes mois!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Cette nuit-là, qu'elle soit stérile, qu'elle ignore les cris de joie!
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Que la maudissent ceux qui maudissent les jours et sont prêts à réveiller Léviathan!
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Que se voilent les étoiles de son aube, qu'elle attende en vain la lumière et ne voie point s'ouvrir lespaupières de l'aurore!
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Car elle n'a pas fermé sur moi la porte du ventre, pour cacher à mes yeux la souffrance.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Pourquoi ne suis-je pas mort au sortir du sein, n'ai-je péri aussitôt enfanté?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Pourquoi s'est-il trouvé deux genoux pour m'accueillir, deux mamelles pour m'allaiter?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Maintenant je serais couché en paix, je dormirais d'un sommeil reposant,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 avec les rois et les grands ministres de la terre, qui ont bâti leurs demeures dans des lieux désolés,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 ou avec les princes qui ont de l'or en abondance et de l'argent plein leurs tombes.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Ou bien, tel l'avorton caché, je n'aurais pas existé, comme les petits qui ne voient pas le jour.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Là prend fin l'agitation des méchants, là se reposent les épuisés.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Les captifs de même sont laissés tranquilles et n'entendent plus les cris du surveillant.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Là petits et grands se confondent et l'esclave recouvre sa liberté.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Pourquoi donner à un malheureux la lumière, la vie à ceux qui ont l'amertume au coeur,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 qui aspirent après la mort sans qu'elle vienne, fouillent à sa recherche plus que pour un trésor?
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 Ils se réjouiraient en face du tertre funèbre, exulteraient s'ils atteignaient la tombe.
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Pourquoi ce don à l'homme qui ne voit plus sa route et que Dieu enclôt sur lui-même?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Pour nourriture, j'ai mes soupirs, comme l'eau s'épanchent mes rugissements.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Toutes mes craintes se réalisent et ce que je redoute m'arrive.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Ni tranquillité ni paix pour moi, et mes tourments chassent le repos.