Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Después de esto, Job rompió el silencio y maldijo el día de su nacimiento.
2 és mondta:	2 Tomó la palabra y exclamó:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 ¡Desaparezca el día en que nací y la noche que dijo: «Ha sido engendrado un varón»!
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 ¡Que aquel día se convierta en tinieblas! Que Dios se despreocupe de él desde lo alto y no brille sobre él ni un rayo de luz.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Que lo reclamen para sí las tinieblas y las sombras, que un nubarrón se cierna sobre él y lo aterrorice un eclipse de sol.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 ¡Sí, que una densa oscuridad se apodere de él y no se lo añada a los días del año ni se lo incluya en el cómputo de los meses!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 ¡Que aquella noche sea estéril y no entre en ella ningún grito de alegría!
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Que la maldigan los que maldicen los días, los expertos en excitar a Leviatán.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Que se oscurezcan las estrellas de su aurora; que espere en vano la luz y nos vea los destellos del alba.
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Porque no me cerró las puertas del seno materno ni ocultó a mis ojos tanta miseria.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 ¿Por qué no me morí al nacer? ¿Por qué no expiré al salir del vientre materno?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 ¿Por qué me recibieron dos rodillas y dos pechos me dieron de mamar?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Ahora yacería tranquilo estaría dormido y así descansaría,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 junto con los reyes y consejeros de la tierra que se hicieron construir mausoleos,
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 o con los príncipes que poseían oro y llenaron de plata sus moradas.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 O no existiría, como un aborto enterrado, como los niños que nunca vieron la luz.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Allí, los malvados dejan de agitarse, allí descansan los que están extenuados.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 También los prisioneros están en paz, no tienen que oír los gritos del carcelero.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Pequeños y grandes son allí una misma cosa, y el esclavo está liberado de su dueño.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 ¿Para qué dar a luz a un desdichado y la vida a los que están llenos de amargura,
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 a los que ansían en vano la muerte y la buscan más que a un tesoro,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 a los que se alegrarían de llegar a la tumba y se llenarían de júbilo al encontrar un sepulcro,
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 al hombre que se le cierra el camino y al que Dios cerca por todas partes?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Los gemidos se han convertido en mi pan y mis lamentos se derramen como agua.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 Porque me sucedió lo que más temía y me sobrevino algo terrible.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 ¡No tengo calma, ni tranquilidad, ni sosiego, sólo una constante agitación!