Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 After this, Job opened his mouth and cursed his day.
2 és mondta:	2 Job spoke out and said:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Perish the day on which I was born, the night when they said, "The child is a boy!"
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 May that day be darkness: let not God above call for it, nor light shine upon it!
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 May darkness and gloom claim it, clouds settle upon it, the blackness of night affright it!
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 May obscurity seize that day; let it not occur among the days of the year, nor enter into the count of the months!
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 May that night be barren; let no joyful outcry greet it!
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Let them curse it who curse the sea, the appointed disturbers of Leviathan!
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 May the stars of its twilight be darkened; may it look for daylight, but have none, nor gaze on the eyes of the dawn,
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Because it kept not shut the doors of the womb to shield my eyes from trouble!
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Why did I not perish at birth, come forth from the womb and expire?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Wherefore did the knees receive me? or why did I suck at the breasts?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 For then I should have lain down and been tranquil; had I slept, I should then have been at rest
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 With kings and counselors of the earth who built where now there are ruins
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 Or with princes who had gold and filled their houses with silver.
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Or why was I not buried away like an untimely birth, like babes that have never seen the light?
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 There the wicked cease from troubling, there the weary are at rest.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 There the captives are at ease together, and hear not the voice of the slave driver.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Small and great are there the same, and the servant is free from his master.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Why is light given to the toilers, and life to the bitter in spirit?
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 They wait for death and it comes not; they search for it rather than for hidden treasures,
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 Rejoice in it exultingly, and are glad when they reach the grave:
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Men whose path is hidden from them, and whom God has hemmed in!
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 For sighing comes more readily to me than food, and my groans well forth like water.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 For what I fear overtakes me, and what I shrink from comes upon me.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 I have no peace nor ease; I have no rest, for trouble comes!