Sapienza 9

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 "Dio dei padri e Signore di misericordia, che tutto hai creato con la tua parola,	1 »Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,
2 che con la tua sapienza hai formato l'uomo, perché domini sulle creature fatte da te,	2 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
3 e governi il mondo con santità e giustizia e pronunzi giudizi con animo retto,	3 hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
4 dammi la sapienza, che siede in trono accanto a te e non mi escludere dal numero dei tuoi figli,	4 add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
5 perché io sono tuo servo e figlio della tua ancella, uomo debole e di vita breve, incapace di comprendere la giustizia e le leggi.	5 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégtelen a jog s a törvények értésére.
6 Se anche uno fosse il più perfetto tra gli uomini, mancandogli la tua sapienza, sarebbe stimato un nulla.	6 Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
7 Tu mi hai prescelto come re del tuo popolo e giudice dei tuoi figli e delle tue figlie;	7 Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,
8 mi hai detto di costruirti un tempio sul tuo santo monte, un altare nella città della tua dimora, un'imitazione della tenda santa che ti eri preparata fin da principio.	8 te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.
9 Con te è la sapienza che conosce le tue opere, che era presente quando creavi il mondo; essa conosce che cosa è gradito ai tuoi occhi e ciò che è conforme ai tuoi decreti.	9 Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.
10 Inviala dai cieli santi, mandala dal tuo trono glorioso, perché mi assista e mi affianchi nella mia fatica e io sappia ciò che ti è gradito.	10 Küldd el azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!
11 Essa infatti tutto conosce e tutto comprende, e mi guiderà prudentemente nelle mie azioni e mi proteggerà con la sua gloria.	11 Mert ő mindezeket tudja és érti, ezért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.
12 Così le mie opere ti saranno gradite; io giudicherò con equità il tuo popolo e sarò degno del trono di mio padre.	12 Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.
13 Quale uomo può conoscere il volere di Dio? Chi può immaginare che cosa vuole il Signore?	13 Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?
14 I ragionamenti dei mortali sono timidi e incerte le nostre riflessioni,	14 Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,
15 perché un corpo corruttibile appesantisce l'anima e la tenda d'argilla grava la mente dai molti pensieri.	15 mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.
16 A stento ci raffiguriamo le cose terrestri, scopriamo con fatica quelle a portata di mano; ma chi può rintracciare le cose del cielo?	16 Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?
17 Chi ha conosciuto il tuo pensiero, se tu non gli hai concesso la sapienza e non gli hai inviato il tuo santo spirito dall'alto?	17 Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?
18 Così furono raddrizzati i sentieri di chi è sulla terra; gli uomini furono ammaestrati in ciò che ti è gradito; essi furono salvati per mezzo della sapienza".	18 Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.«