Livro dos Salmos 104

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bendize, ó minha alma, o Senhor! Senhor, meu Deus, vós sois imensamente grande! De majestade e esplendor vos revestis,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 envolvido de luz como de um manto. Vós estendestes o céu qual pavilhão,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 acima das águas fixastes vossa morada. De nuvens fazeis vosso carro, andais nas asas do vento;	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 fazeis dos ventos os vossos mensageiros, e dos flamejantes relâmpagos vossos ministros.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Fundastes a terra em bases sólidas que são eternamente inabaláveis.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 Vós a tínheis coberto com o manto do oceano, as águas ultrapassavam as montanhas.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 Mas à vossa ameaça elas se afastaram, ao estrondo de vosso trovão estremeceram.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 Elevaram-se as montanhas, sulcaram-se os vales nos lugares que vós lhes destinastes.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Estabelecestes os limites, que elas não hão de ultrapassar, para que não mais tornem a cobrir a terra.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Mandastes as fontes correr em riachos, que serpeiam por entre os montes.	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 Ali vão beber os animais dos campos, neles matam a sede os asnos selvagens.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Os pássaros do céu vêm aninhar em suas margens, e cantam entre as folhagens.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 Do alto de vossas moradas derramais a chuva nas montanhas, do fruto de vossas obras se farta a terra.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Fazeis brotar a relva para o gado, e plantas úteis ao homem, para que da terra possa extrair o pão	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 e o vinho que alegra o coração do homem, o óleo que lhe faz brilhar o rosto e o pão que lhe sustenta as forças.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 As árvores do Senhor são cheias de seiva, assim como os cedros do Líbano que ele plantou.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Lá constroem as aves os seus ninhos, nos ciprestes a cegonha tem sua casa.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Os altos montes dão abrigo às cabras, e os rochedos aos arganazes.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Fizestes a lua para indicar os tempos; o sol conhece a hora de se pôr.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Mal estendeis as trevas e já se faz noite, entram a rondar os animais das selvas.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 Rugem os leõezinhos por sua presa, e pedem a Deus o seu sustento.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Mas se retiram ao raiar do sol, e vão se deitar em seus covis.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 É então que o homem sai para o trabalho, e moureja até o entardecer.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Ó Senhor, quão variadas são as vossas obras! Feitas, todas, com sabedoria, a terra está cheia das coisas que criastes.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Eis o mar, imenso e vasto, onde, sem conta, se agitam animais grandes e pequenos.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 Nele navegam as naus e o Leviatã que criastes para brincar nas ondas.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Todos esses seres esperam de vós que lhes deis de comer em seu tempo.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Vós lhes dais e eles o recolhem; abris a mão, e se fartam de bens.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Se desviais o rosto, eles se perturbam; se lhes retirais o sopro, expiram e voltam ao pó donde saíram.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Se enviais, porém, o vosso sopro, eles revivem e renovais a face da terra.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 Ao Senhor, glória eterna; alegre-se o Senhor em suas obras!	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 Ele, cujo olhar basta para fazer tremer a terra, e cujo contato inflama as montanhas.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Enquanto viver, cantarei à glória do Senhor, salmodiarei ao meu Deus enquanto existir.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 Possam minhas palavras lhe ser agradáveis! Minha única alegria se encontra no Senhor.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Sejam tirados da terra os pecadores e doravante desapareçam os ímpios. Bendize, ó minha alma, ao Senhor! Aleluia.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!