Ester 5

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et factum est die tertio, induta Esther regalibus vestimentis ste tit inatrio domus regiae, quod erat interius contra basilicam regis. At ille sedebatsuper solium suum in consistorio palatii contra ostium domus.	1 Történt pedig a harmadik napon, hogy Eszter magára öltötte királyi ruháját és megállt a királyi palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király éppen trónján ült a palota tanácstermében, a terem bejáratának átellenében.
2 Et factum est,cum vidisset Esther reginam stantem, placuit oculis eius, et extendit contra eamvirgam auream, quam tenebat manu; quae accedens tetigit summitatem virgae eius.	2 Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének, és ki is nyújtotta feléje arany jogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét. Amikor tündöklött a királyi ruhában, és segítségül hívta Istent, mindenek urát és szabadítóját, maga mellé vette két szolgálóleányát, az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha a gyönyörtől ájuldozna; a másik pedig követte földre omló ruháját tartva. Arca elpirult, szeme szomorúságot sugárzott és halálfélelem szorongatta. Belépett minden ajtón, és megállt a belső teremben a király előtt, ahol királyi trónusán ült, királyi ruhába öltözve, az aranytól és drágakövektől ragyogott: tekintete félelmetes volt, arany kormánypálcája volt a kezében. Amikor fölemelte tekintetét, meglátta őt, s miként egy bika, mely haragjában el akarja őt pusztítani, felkiáltott: »Ki merészelt hívatlanul belépni a terembe?« A királyné összeesett, színe sápadttá változott, szolgálóleánya fejére borult, aki előtte haladt. Akkor a zsidók Istene és minden teremtmény Ura szelíddé változtatta a király lelkületét. Sietve és félve lejött trónjáról, karjába vette őt, és amíg magához nem tért, gyengéd szavakkal kedveskedett neki: »Mi van veled, Eszter, nővérem és társam a királyságban? Testvéred vagyok, ne félj. Nem kell meghalnod; nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Jöjj ide!« Fölemelte arany jogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: »Szólj hozzám!« Ő így válaszolt: »Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott; fenséges vagy, uram, arcod telve van kedvességgel.« Amíg beszélt, újra összeesett és majdnem meghalt. A király megijedt és minden szolgája is.
3 Dixitque ad eam rex: “ Quid vis, Esther regina? Quae est petitio tua?Etiamsi dimidiam partem regni petieris, dabitur tibi ”.	3 Így szólt hozzá a király: »Mit kívánsz, Eszter királyné? Mi a kérésed? Országom felét kérheted, megkapod.«
4 At illa respondit:“ Si regi placet, obsecro, ut venias ad me hodie et Aman tecum ad convivium,quod paravi ”.	4 Erre ő így felelt: »Ha tetszik a királynak, kérlek, jöjj hozzám Ámánnal együtt a lakomára, amelyet készítettem.«
5 Statimque rex: “ Vocate, inquit, cito Aman, ut fiat verbumEsther ”. Venerunt itaque rex et Aman ad convivium, quod eis regina paraverat.	5 »Hívjátok gyorsan Ámánt – mondta legott a király –, hogy teljesítse Eszter kívánságát.« És elment a király meg Ámán a lakomára, amelyet a királyné rendezett számukra.
6 Dixitqueei rex, postquam vinum biberat: “ Quid petis, ut detur tibi, et pro qua repostulas? Etiamsi dimidiam partem regni mei petieris, impetrabis ”.	6 A király pedig, miután már bőven ivott bort, így szólt hozzá: »Mit kívánsz, hogy teljesítsem neked, mi az, amit kérsz? Ha mindjárt országom felét kívánod is, megkapod.«
7 Cuirespondit Esther: “ Petitio mea et preces:	7 Eszter így válaszolt neki: »Kérésem és kívánságom a következő:
8 Si inveni in conspectu regisgratiam, et si regi placet, ut det mihi, quod postulo, et meam impleatpetitionem, veniat rex et Aman ad convivium, quod parabo eis, et cras faciamsecundum verbum regis ”.	8 Ha kegyben vagyok a király előtt, és tetszik a királynak, hogy megadja, amit kérek, és teljesítse kívánságomat, úgy jöjjön el a király Ámánnal együtt megint a lakomára, amelyet számukra készítek és holnap a király szava szerint cselekszem.«
9 Egressus est itaque illo die Aman laetus et alacer corde. Cumque vidissetMardochaeum sedentem in foribus palatii, et non solum non assurrexisse sibi, sednec motum quidem de loco sessionis suae, indignatus est valde.	9 Aznap jókedvűen és vígan távozott Ámán. Amikor azonban megpillantotta Mardókeust, amint ott ült a palota bejáratánál és nemcsak hogy fel nem állott tiszteletére, hanem még csak meg sem moccant ülőhelyén, nagyon felháborodott.
10 Et,dissimulata ira, reversus in domum suam convocavit ad se amicos suos et Zaresuxorem suam	10 Magába fojtotta indulatát, s hazaérkezve összehívta barátait és feleségét, Zárest,
11 et exposuit illis magnitudinem divitiarum suarum filiorumqueturbam, et quanta eum gloria super omnes principes et servos suos rex elevasset.	11 és előadta nekik, milyen nagy a gazdagsága, milyen nagy számban vannak fiai, és a király milyen nagy dicsőségbe helyezte őt valamennyi fejedelme és szolgája fölé.
12 Et post haec ait: “ Regina quoque Esther nullum alium vocavit ad conviviumcum rege praeter me; apud quam etiam cras cum rege pransurus sum.	12 Majd hozzátette: »Eszter királyné is csak engem hívott meg a királlyal a lakomára, senki mást; holnap is nála fogok vendégeskedni a királlyal.
13 Et, cumomnia haec habeam, nihil me habere puto, quamdiu videro Mardochaeum Iudaeumsedentem in foribus regis ”.	13 Bár ez mind az enyém, úgy érzem, mintha semmim sem volna, amíg ott látom ülni a zsidó Mardókeust a királyi palota előtt.«
14 Responderuntque ei Zares uxor eius et ceteriamici: “ Iube parari excelsam trabem habentem altitudinis quinquaginta cubitoset dic mane regi, ut appendatur super eam Mardochaeus; et sic ibis cum regelaetus ad convivium ”. Placuit ei consilium et iussit excelsam parari trabem.	14 Felesége, Záres és a többiek, az ő barátai erre így feleltek neki: »Állíttass fel egy ötven könyök magas, hatalmas bitófát, és kérd meg reggel a királyt, hogy húzzák fel rá Mardókeust; így azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára.« Megtetszett neki a tanács és fölállíttatott egy magas bitófát.