Jób könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:	1 Man born of woman is short-lived and full of trouble,
2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.	2 Like a flower that springs up and fades, swift as a shadow that does not abide.
3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?	3 Upon such a one will you cast your eyes so as to bring him into judgment before you,
4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!	4 Can a man be found who is clean of defilement? There is none,
5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.	5 however short his days. You know the number of his months; you have fixed the limit which he cannot pass.
6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.	6 Look away from him and let him be, while, like a hireling, he completes his day.
7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;	7 For a tree there is hope, if it be cut down, that it will sprout again and that its tender shoots will not cease.
8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,	8 Even though its root grow old in the earth, and its stump die in the dust,
9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;	9 Yet at the first whiff of water it may flourish again and put forth branches like a young plant.
10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?	10 But when a man dies, all vigor leaves him; when man expires, where then is he?
11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,	11 As when the waters of a lake fail, or a stream grows dry and parches,
12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.	12 So men lie down and rise not again. Till the heavens are no more, they shall not awake, nor be roused out of their sleep.
13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!	13 Oh, that you would hide me in the nether world and keep me sheltered till your wrath is past; would fix a time for me, and then remember me!
14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.	14 When a man has died, were he to live again, all the days of my drudgery I would wait, until my relief should come.
15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.	15 You would call, and I would answer you; you would esteem the work of your hands.
16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;	16 Surely then you would count my steps, and not keep watch for sin in me.
17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.	17 My misdeeds would be sealed up in a pouch, and you would cover over my guilt.
18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;	18 But as a mountain falls at last and its rock is moved from its place,
19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.	19 As waters wear away the stones and floods wash away the soil of the land, so you destroy the hope of man.
20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.	20 You prevail once for all against him and he passes on; with changed appearance you send him away.
21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;	21 If his sons are honored, he is not aware of it; if they are in disgrace, he does not know about them.
22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«	22 Only his own flesh pains him, and his soul grieves for him.