Jób könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:	1 L’humain, né de la femme, sa vie est courte, et jamais sans problèmes.
2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.	2 Comme la fleur il sort et puis se fane, comme l’ombre il court et jamais ne s’arrête.
3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?	3 Et c’est sur lui que tu as l’œil ouvert, c’est lui que tu fais comparaître devant toi?
4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!	4 Qui fera sortir le pur de l’impur? Personne!
5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.	5 Puisque ses jours lui sont comptés, que de toi dépend le nombre de ses mois, et qu’il ne peut passer le terme fixé par toi,
6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.	6 alors: regarde ailleurs et laisse-le, comme un ouvrier, finir sa journée.
7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;	7 Pour l’arbre il y a un espoir: on l’a coupé, il reprendra vie, il ne cessera de pousser des rejets.
8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,	8 Sa racine peut vieillir en terre et son tronc mourir dans le sol,
9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;	9 rien qu’à l’odeur de l’eau il bourgeonne et comme un jeune plant il refait un feuillage.
10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?	10 Mais l’homme aussitôt mort se défait: quand il a expiré, où voudrait-on qu’il soit?
11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,	11 La mer pourrait perdre ses eaux, les fleuves se vider et rester secs,
12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.	12 celui qui gît ne se relèvera pas! Pas de réveil pour lui tant que durent les cieux, les humains ne sortiront pas de leur sommeil.
13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!	13 14:14 S’il était possible qu’un mort revive,
14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.	14 14:13 je voudrais que tu me gardes dans le monde d’en bas, que tu m’y caches, le temps que passe ta colère, et que tu fixes un jour pour te souvenir de moi. 14b Là-bas, tant que durerait mon service, j’attendrais l’heure de la relève,
15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.	15 Alors tu appellerais et je te répondrais, tu viendrais réclamer l’œuvre de tes mains.
16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;	16 Fini le temps où tu comptais tous mes pas: tu ne regarderais plus mes péchés,
17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.	17 tu bouclerais ma faute dans un sac et blanchirais mes dettes.
18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;	18 Mais non! La montagne s’éboule, le rocher cède,
19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.	19 les eaux creusent les pierres, l’averse emporte les terres; et l’espoir de l’homme, tu l’enlèves!
20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.	20 Tu le terrasses: c’est fini, il s’en est allé; tu le défigures et tu l’envoies au diable.
21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;	21 Si ses fils sont honorés, il ne le sait pas, s’ils sont méprisés, il n’en a nulle idée:
22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«	22 il n’a de chagrin que pour son propre corps, il n’a plus d’autre deuil que le sien.