Jesaja 5

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ich will ein Lied singen von meinem geliebten Freund, ein Lied vom Weinberg meines Liebsten. Mein Freund hatte einen Weinberg auf einer fruchtbaren Höhe.	1 Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesem énekét szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn;
2 Er grub ihn um und entfernte die Steine und bepflanzte ihn mit den edelsten Reben. Er baute mitten darin einen Turm und hieb eine Kelter darin aus. Dann hoffte er, dass der Weinberg süße Trauben brächte, doch er brachte nur saure Beeren.	2 körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel; közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen, de vadszőlőt termett.
3 Nun sprecht das Urteil, Jerusalems Bürger und ihr Männer von Juda, im Streit zwischen mir und dem Weinberg!	3 Most hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
4 Was konnte ich noch für meinen Weinberg tun, das ich nicht für ihn tat? Warum hoffte ich denn auf süße Trauben? Warum brachte er nur saure Beeren?	4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen, miért vadszőlőt termett?
5 Jetzt aber will ich euch kundtun, was ich mit meinem Weinberg mache: Ich entferne seine schützende Hecke; so wird er zur Weide. Seine Mauer reiße ich ein; dann wird er zertrampelt.	5 Most pedig hadd adjam tudtotokra, mit teszek szőlőmmel! Eltávolítom sövényét, hadd pusztítsák el; lerombolom kerítését, hadd tapossák össze.
6 Zu Ödland will ich ihn machen. Man soll seine Reben nicht schneiden und soll ihn nicht hacken; Dornen und Disteln werden dort wuchern. Ich verbiete den Wolken, ihm Regen zu spenden.	6 Pusztává teszem: nem metszik meg többé, és nem kapálják, fölveri a tövis és a tüske; és megparancsolom a felhőknek, hogy esőt ne hullassanak rá.
7 Ja, der Weinberg des Herrn der Heere ist das Haus Israel und die Männer von Juda sind die Reben, die er zu seiner Freude gepflanzt hat. Er hoffte auf Rechtsspruch - doch siehe da: Rechtsbruch, und auf Gerechtigkeit - doch siehe da: Der Rechtlose schreit.	7 Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye; jogot várt, de íme, csak visszaélés van, igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!
8 Weh euch, die ihr Haus an Haus reiht und Feld an Feld fügt, bis kein Platz mehr da ist und ihr allein im Land ansässig seid.	8 Jaj azoknak, akik házat házhoz kapcsolnak, szántóföldet szántóföldhöz csatolnak, amerre csak terjed a határ! Talán ti laktok csak az országban?
9 Meine Ohren hören das Wort des Herrn der Heere: Wahrhaftig, alle eure Häuser sollen veröden. So groß und schön sie auch sind: Sie sollen unbewohnt sein.	9 Fülem hallatára megesküdött a Seregek Ura: »Bizony, rommá válik a sok ház, a nagyok és szépek lakatlanokká!«
10 Ein Weinberg von zehn Morgen bringt nur ein Bat Wein, ein Hómer Saatgut bringt nur ein Efa Korn.	10 Mert tíz hold szőlő csak egy korsónyit terem, és tíz hómer vetőmag csak egy hómert terem.
11 Weh euch, die ihr schon früh am Morgen hinter dem Bier her seid und sitzen bleibt bis spät in die Nacht, wenn euch der Wein erhitzt.	11 Jaj azoknak, akik már kora reggel részegítő ital után futnak, és késő estig bor hevíti őket!
12 Bei ihren Gelagen spielt man Zither und Harfe, Pauken und Flöten; aber was der Herr tut, beachten sie nicht, was seine Hände vollbringen, sehen sie nicht.	12 Citera és hárfa, dob és fuvola meg bor van lakomáikon, de az Úr cselekedetére nem néznek, és kezének művét nem látják!
13 Darum muss mein Volk in die Verbannung; denn es hat keine Erkenntnis. Seine Reichen sterben vor Hunger, die Masse der Armen verschmachtet vor Durst.	13 Ezért megy fogságba népem, mert semmit sem ért; nemessége éhen pusztul, tömege szomjúságtól eped el.
14 Darum sperrt die Unterwelt ihren Rachen auf, maßlos weit reißt sie ihr Maul auf, sodass des Volkes Pracht und Reichtum hinabfährt, der ganze lärmende, johlende Haufen.	14 Ezért kitátja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja száját; leszáll oda úr és szolganép, mely lármázik és vigad benne.
15 Die Menschen müssen sich ducken, jeder Mann muss sich beugen, die stolzen Augen werden sich senken.	15 Akkor majd meghajlik az ember, és megalázkodik a férfi, s a kevélyek szeme is megtörik.
16 Doch der Herr der Heere ist erhaben, wenn er Gericht hält, durch seine Gerechtigkeit erweist der heilige Gott sich als heilig.	16 Felmagasztosul az ítéletben a Seregek Ura, és a Szent Isten szentnek bizonyul igazságban.
17 Dann grasen dort Lämmer wie auf der Weide, in den Ruinen weiden fette Schafe.	17 Bárányok legelnek majd ott mint legelőjükön, s a termővé lett romokon idegenek dúskálnak.
18 Weh euch, die ihr die Strafe wie mit Ochsenstricken herbeizieht und die Sünde wie mit Wagenseilen.	18 Jaj azoknak, akik a hamisság köteleivel vonszolják a bűnt, és mint a szekér kötelével, a vétket!
19 Ihr sagt: Was er tun will, das tue er schnell; er soll sich beeilen, damit wir es sehen;was der Heilige Israels plant, treffe bald ein; wir wollen es wissen.	19 Akik így szólnak: »Siessen az Úr, siettesse művét, hadd lássuk! Közeledjék és jöjjön el Izrael Szentjének terve, hadd ismerjük meg!«
20 Weh denen, die das Böse gut und das Gute böse nennen, die die Finsternis zum Licht und das Licht zur Finsternis machen, die das Bittere süß und das Süße bitter machen.	20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!
21 Weh denen, die in ihren eigenen Augen weise sind und sich selbst für klug halten.	21 Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és önmaguk előtt okosak!
22 Weh denen, die Helden sind, wenn es gilt, Wein zu trinken, und tapfer, wenn es gilt, starke Getränke zu brauen,	22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és vitézek a részegítő ital keverésében;
23 die den Schuldigen für Bestechungsgeld freisprechen und dem Gerechten sein Recht vorenthalten.	23 akik ajándékért fölmentik a gonoszt, és az igaztól elveszik igazát!
24 Darum: Wie des Feuers Zunge die Stoppeln frisst und wie das Heu in der Flamme zusammensinkt, so soll ihre Wurzel verfaulen und ihre Blüte wie Staub aufgewirbelt werden. Denn sie haben die Weisung des Herrn der Heere von sich gewiesen und über das Wort des Heiligen Israels gelästert.	24 Ezért, ahogy felfalja a tarlót a tűz nyelve, és a szénát a láng elemészti, úgy korhad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por; mert elvetették a Seregek Urának tanítását, és Izrael Szentjének beszédét meggyalázták.
25 Darum entbrennt der Zorn des Herrn gegen sein Volk; er streckt seine Hand aus gegen das Volk und schlägt zu. Da erzittern die Berge und die Leichen liegen auf den Gassen wie Abfall. Doch bei all dem lässt sein Zorn nicht nach, seine Hand bleibt ausgestreckt.	25 Ezért lángolt fel az Úr haragja népe ellen, kinyújtotta kezét fölé, és megverte őt; akkor megrendültek a hegyek, és holttestük annyi lett, mint a szemét az utcák közepén. Mindezzel nem fordult el haragja, hanem keze még ki van nyújtva.
26 Er stellt ein Feldzeichen auf für ein Volk in der Ferne, er pfeift es herbei vom Ende der Erde und schon kommen sie eilig heran.	26 Zászlót emel egy távoli nemzetnek, és füttyszóval előhívja a föld végéről, s az íme, sietve, gyorsan eljön.
27 Kein Müder ist unter ihnen, keiner, der stolpert, keiner, der einnickt und schläft. Bei keinem löst sich der Gürtel von den Hüften, noch reißt ein Schuhriemen ab.	27 Nincs közte fáradt, és nincs kimerült, nem szunnyad senki, és nem alszik; nem oldódik meg csípőjének öve, és nem szakad el sarujának szíja.
28 Ihre Pfeile sind scharf, alle ihre Bogen gespannt. Die Hufe ihrer Pferde sind hart wie Kiesel, die Räder sausen dahin wie der Sturm.	28 Nyilai hegyesek, és minden íja megfeszítve; lovainak patája mintha kova volna, és kerekei mint a szélvihar.
29 Es ist ein Lärm wie das Brüllen des Löwen, wie wenn ein Junglöwe brüllt. Er knurrt und packt seine Beute, er schleppt sie fort und niemand reißt sie ihm weg.	29 Bömbölése mint az oroszláné, bömböl, mint az oroszlánkölykök; morog, és megragadja a prédát, biztonságba helyezi, és nincs, aki elragadja tőle.
30 Und es dröhnt über ihnen an jenem Tag wie das Brausen des Meeres. Wohin man blickt auf der Erde: nur Finsternis voller Angst; das Licht ist durch Wolken verdunkelt.	30 Azon a napon dübörög majd nagyon, mint a tenger morajlása. Ha rátekint valaki a földre, íme, ott rémterhes sötétség, még a világosságot is elűzi a homálya.