Livro dos Salmos 102

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prece de um aflito que desabafa sua angústia diante do Senhor. Senhor, ouvi a minha oração, e chegue até vós o meu clamor.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Não oculteis de mim a vossa face no dia de minha angústia. Inclinai para mim o vosso ouvido. Quando vos invocar, acudi-me prontamente,	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 porque meus dias se dissipam como a fumaça, e como um tição consomem-se os meus ossos.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Queimando como erva, meu coração murcha, até me esqueço de comer meu pão.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 A violência de meus gemidos faz com que se me peguem à pele os ossos.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Assemelho-me ao pelicano do deserto, sou como a coruja nas ruínas.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Perdi o sono e gemo, como pássaro solitário no telhado.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Insultam-me continuamente os inimigos, em seu furor me atiram imprecações.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Como cinza do mesmo modo que pão, lágrimas se misturam à minha bebida,	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 devido à vossa cólera indignada, pois me tomastes para me lançar ao longe.	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 Os meus dias se esvaecem como a sombra da noite e me vou murchando como a relva.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Vós, porém, Senhor, sois eterno, e vosso nome subsiste em todas as gerações.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Levantai-vos, pois, e sede propício a Sião; é tempo de compadecer-vos dela, chegou a hora...	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 porque vossos servos têm amor aos seus escombros e se condoem de suas ruínas.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 E as nações pagãs reverenciarão o vosso nome, Senhor, e os reis da terra prestarão homenagens à vossa glória.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Quando o Senhor tiver reconstruído Sião, e aparecido em sua glória,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quando ele aceitar a oração dos desvalidos e não mais rejeitar as suas súplicas,	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 escrevam-se estes fatos para a geração futura, e louve o Senhor o povo que há de vir,	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 porque o Senhor olhou do alto de seu santuário, do céu ele contemplou a terra;	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 para escutar os gemidos dos cativos, para livrar da morte os condenados;	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 para que seja aclamado em Sião o nome do Senhor, e em Jerusalém o seu louvor,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 no dia em que se hão de reunir os povos, e os reinos para servir o Senhor.	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 Deus esgotou-me as forças no meio do caminho, abreviou-me os dias.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Meu Deus, peço, não me leveis no meio da minha vida, vós cujos anos são eternos.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 No começo criastes a terra, e o céu é obra de vossas mãos.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Um e outro passarão, enquanto vós ficareis. Tudo se acaba pelo uso como um traje. Como uma veste, vós os substituís e eles hão de sumir.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Mas vós permaneceis o mesmo e vossos anos não têm fim.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Os filhos de vossos servos habitarão seguros, e sua posteridade se perpetuará diante de vós.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«