Samuelis II 22

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Locutus est autem David Domino verba carminis hujus in die qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum, et de manu Saul.	1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2 Et ait : Dominus petra mea, et robur meum, et salvator meus.	2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
3 Deus fortis meus : sperabo in eum ; scutum meum, et cornu salutis meæ : elevator meus, et refugium meum ; salvator meus : de iniquitate liberabis me.	3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
4 Laudabilem invocabo Dominum, et ab inimicis meis salvus ero.	4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Quia circumdederunt me contritiones mortis : torrentes Belial terruerunt me.	5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
6 Funes inferni circumdederunt me : prævenerunt me laquei mortis.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
7 In tribulatione mea invocabo Dominum, et ad Deum meum clamabo : et exaudiet de templo suo vocem meam, et clamor meus veniet ad aures ejus.	7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
8 Commota est et contremuit terra ; fundamenta montium concussa sunt, et conquassata : quoniam iratus est eis.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
9 Ascendit fumus de naribus ejus, et ignis de ore ejus vorabit : carbones succensi sunt ab eo.	9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Inclinavit cælos, et descendit : et caligo sub pedibus ejus.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
11 Et ascendit super cherubim, et volavit : et lapsus est super pennas venti.	11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
12 Posuit tenebras in circuitu suo latibulum, cribrans aquas de nubibus cælorum.	12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
13 Præ fulgore in conspectu ejus, succensi sunt carbones ignis.	13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
14 Tonabit de cælo Dominus, et excelsus dabit vocem suam.	14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
15 Misit sagittas et dissipavit eos ; fulgur, et consumpsit eos.	15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
16 Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris ejus.	16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
17 Misit de excelso, et assumpsit me, et extraxit me de aquis multis.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
18 Liberavit me ab inimico meo potentissimo, et ab his qui oderant me : quoniam robustiores me erant.	18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
19 Prævenit me in die afflictionis meæ, et factus est Dominus firmamentum meum.	19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
20 Et eduxit me in latitudinem : liberavit me, quia complacui ei.	20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
21 Retribuet mihi Dominus secundum justitiam meam : et secundum munditiam manuum mearum reddet mihi.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Quia custodivi vias Domini, et non egi impie a Deo meo.	22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
23 Omnia enim judicia ejus in conspectu meo, et præcepta ejus non amovi a me.	23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
24 Et ero perfectus cum eo, et custodiam me ab iniquitate mea.	24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Et restituet mihi Dominus secundum justitiam meam, et secundum munditiam manuum mearum in conspectu oculorum suorum.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Cum sancto sanctus eris, et cum robusto perfectus.	26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
27 Cum electo electus eris, et cum perverso perverteris.	27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
28 Et populum pauperem salvum facies : oculisque tuis excelsos humiliabis.	28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
29 Quia tu lucerna mea, Domine, et tu, Domine, illuminabis tenebras meas.	29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
30 In te enim curram accinctus : in Deo meo transiliam murum.	30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
31 Deus, immaculata via ejus ; eloquium Domini igne examinatum : scutum est omnium sperantium in se.	31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
32 Quis est Deus præter Dominum, et quis fortis præter Deum nostrum ?	32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
33 Deus qui accinxit me fortitudine, et complanavit perfectam viam meam.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
34 Coæquans pedes meos cervis, et super excelsa mea statuens me ;	34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
35 docens manus meas ad prælium, et componens quasi arcum æreum brachia mea.	35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
36 Dedisti mihi clypeum salutis tuæ, et mansuetudo tua multiplicavit me.	36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
37 Dilatabis gressus meos subtus me, et non deficient tali mei.	37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
38 Persequar inimicos meos, et conteram, et non convertar donec consumam eos.	38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
39 Consumam eos et confringam, ut non consurgant : cadent sub pedibus meis.	39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
40 Accinxisti me fortitudine ad prælium : incurvasti resistentes mihi subtus me.	40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
41 Inimicos meos dedisti mihi dorsum ; odientes me, et disperdam eos.	41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
42 Clamabunt, et non erit qui salvet ; ad Dominum, et non exaudiet eos.	42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
43 Delebo eos ut pulverem terræ ; quasi lutum platearum comminuam eos atque confringam.	43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
44 Salvabis me a contradictionibus populi mei ; custodies me in caput gentium : populus quem ignoro serviet mihi.	44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
45 Filii alieni resistent mihi ; auditu auris obedient mihi.	45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
46 Filii alieni defluxerunt, et contrahentur in angustiis suis.	46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
47 Vivit Dominus, et benedictus Deus meus, et exaltabitur Deus fortis salutis meæ.	47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
48 Deus qui das vindictas mihi, et dejicis populos sub me.	48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
49 Qui educis me ab inimicis meis, et a resistentibus mihi elevas me : a viro iniquo liberabis me.	49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
50 Propterea confitebor tibi, Domine, in gentibus, et nomini tuo cantabo :	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
51 magnificans salutes regis sui, et faciens misericordiam christo suo David, et semini ejus in sempiternum.	51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«