A zsoltárok könyve 107

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.	1 Danket dem Herrn, denn er ist gütig, denn seine Huld währt ewig.
2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,	2 So sollen alle sprechen, die vom Herrn erlöst sind, die er von den Feinden befreit hat.
3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.	3 Denn er hat sie aus den Ländern gesammelt, vom Aufgang und Niedergang, vom Norden und Süden.
4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.	4 Sie, die umherirrten in der Wüste, im Ödland, und den Weg zur wohnlichen Stadt nicht fanden,
5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.	5 die Hunger litten und Durst, denen das Leben dahinschwand,
6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	6 die dann in ihrer Bedrängnis schrien zum Herrn, die er ihren Ängsten entriss
7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.	7 und die er führte auf geraden Wegen, sodass sie zur wohnlichen Stadt gelangten:
8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	8 sie alle sollen dem Herrn danken für seine Huld, für sein wunderbares Tun an den Menschen,
9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.	9 weil er die lechzende Seele gesättigt, die hungernde Seele mit seinen Gaben erfüllt hat.
10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,	10 Sie, die saßen in Dunkel und Finsternis, gefangen in Elend und Eisen,
11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.	11 die den Worten Gottes getrotzt und verachtet hatten den Ratschluss des Höchsten,
12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.	12 deren Herz er durch Mühsal beugte, die stürzten und denen niemand beistand,
13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	13 die dann in ihrer Bedrängnis schrien zum Herrn, die er ihren Ängsten entriss,
14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.	14 die er herausführte aus Dunkel und Finsternis und deren Fesseln er zerbrach:
15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	15 sie alle sollen dem Herrn danken für seine Huld, für sein wunderbares Tun an den Menschen,
16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.	16 weil er die ehernen Tore zerbrochen, die eisernen Riegel zerschlagen hat.
17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.	17 Sie, die dahinsiechten in ihrem sündhaften Treiben, niedergebeugt wegen ihrer schweren Vergehen,
18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.	18 denen vor jeder Speise ekelte, die nahe waren den Pforten des Todes,
19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	19 die dann in ihrer Bedrängnis schrien zum Herrn, die er ihren Ängsten entriss,
20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.	20 denen er sein Wort sandte, die er heilte und vom Verderben befreite:
21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,	21 sie alle sollen dem Herrn danken für seine Huld, für sein wunderbares Tun an den Menschen.
22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.	22 Sie sollen ihm Dankopfer weihen, mit Jubel seine Taten verkünden.
23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,	23 Sie, die mit Schiffen das Meer befuhren und Handel trieben auf den großen Wassern,
24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.	24 die dort die Werke des Herrn bestaunten, seine Wunder in der Tiefe des Meeres
25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.	25 - Gott gebot und ließ den Sturmwind aufstehn, der hoch die Wogen türmte -,
26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.	26 die zum Himmel emporstiegen und hinabfuhren in die tiefste Tiefe, sodass ihre Seele in der Not verzagte,
27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.	27 die wie Trunkene wankten und schwankten, am Ende waren mit all ihrer Weisheit,
28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.	28 die dann in ihrer Bedrängnis schrien zum Herrn, die er ihren Ängsten entriss
29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.	29 - er machte aus dem Sturm ein Säuseln, sodass die Wogen des Meeres schwiegen -,
30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.	30 die sich freuten, dass die Wogen sich legten und er sie zum ersehnten Hafen führte:
31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;	31 sie alle sollen dem Herrn danken für seine Huld, für sein wunderbares Tun an den Menschen.
32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.	32 Sie sollen ihn in der Gemeinde des Volkes rühmen, ihn loben im Kreis der Alten.
33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,	33 Er machte Ströme zur dürren Wüste, Oasen zum dürstenden Ödland,
34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.	34 fruchtbares Land zur salzigen Steppe; denn seine Bewohner waren böse.
35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.	35 Er machte die Wüste zum Wasserteich, verdorrtes Land zu Oasen.
36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.	36 Dort siedelte er Hungernde an, sie gründeten wohnliche Städte.
37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.	37 Sie bestellten Felder, pflanzten Reben und erzielten reiche Ernten.
38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.	38 Er segnete sie, sodass sie sich gewaltig vermehrten, gab ihnen große Mengen an Vieh.
39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.	39 Dann aber wurden sie geringer an Zahl, gebeugt unter der Last von Leid und Kummer.
40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.	40 Er goss über die Edlen Verachtung aus, ließ sie umherirren in wegloser Wüste.
41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.	41 Die Armen hob er aus dem Elend empor und vermehrte ihre Sippen, einer Herde gleich.
42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.	42 Die Redlichen sehn es und freuen sich, doch alle bösen Menschen verstummen.
43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?	43 Wer ist weise und beachtet das alles, wer begreift die reiche Huld des Herrn?