Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Por isto se espantou o meu coração, e pulou fora de seu lugar.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 Escutai, escutai o brado de sua voz, o estrondo que lhe sai da boca!
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Enche dele toda a extensão dos céus, e seus relâmpagos vão atingir os confins da terra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Logo depois ruge uma voz, troveja com sua voz majestosa. Não retém mais seus raios quando se faz ouvir.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Deus troveja com uma voz maravilhosa, faz prodígios que nos são incompreensíveis.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Diz à neve: Cai sobre a terra, às pancadas de chuva: Sede fortes.
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 Ele põe selos sobre as mãos dos homens, a fim de que todos os mortais reconheçam seu criador.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 A fera também entra em seu covil, e encolhe-se em sua toca.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 O furacão sai da câmara do sul, e do norte chega o frio.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Ao sopro de Deus forma-se a neve, e a superfície das águas se endurece.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 Carrega as nuvens de vapor, as nuvens lançam por toda parte seus relâmpagos
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 que vão em todos os sentidos sob sua direção, para realizar tudo quanto ele ordena na face da terra.
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Ora é o castigo que eles trazem, ora seus benefícios.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Escuta isto, Jó, pára e considera as maravilhas de Deus.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 Sabes como ele as opera, e faz brilhar o relâmpago de sua nuvem?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 Sabes a lei do equilíbrio das nuvens, e o milagre daquele cuja ciência é infinita?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Por que são quentes as tuas vestes, quando repousa a terra ao sopro do meio-dia?
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 Saberás, como ele, estender as nuvens, e torná-las sólidas como um espelho de metal fundido?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Dá-me a conhecer o que lhe diremos. Mergulhados em nossas trevas, só sabemos objetar.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Quem lhe repetirá o que digo? Acaso pedirá um homem a sua própria perdição?
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Agora já não se vê a luz, o sol brilha através das nuvens; passe um golpe de vento, e ele as varrerá;
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 a luz vem do norte. Deus está envolto numa majestade temível;
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 não podemos atingir o Todo-poderoso: eminente em força, em eqüidade, em justiça, não tem a dar contas a ninguém.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Que os homens, pois, o reverenciem! Ele não olha aqueles que se julgam sábios.