Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 Mi corazón también por eso tiembla, y salta fuera de su sitio.
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 ¡Escuchad, escuchad el fragor de su voz, el bramido que sale de su boca!
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 Hace relampaguear por todo el cielo, su fulgor llega a los extremos de la tierra.
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 Detrás de él una voz ruge: truena él con su soberbia voz, y sus rayos no retiene, mientras su voz retumba.
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 Dios nos da a ver maravillas, grandes cosas hace que no comprendemos.
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 Cuando dice a la nieve: «¡Cae sobre la tierra!», y a los aguaceros: «¡Lloved fuerte!»,
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 la mano de todo hombre retiene bajo sello, para que todos conozcan su obra.
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 Las fieras a sus guaridas huyen y en sus cubiles se cobijan.
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 Del sur llega el huracán, el frío, de los vientos del norte.
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 Al soplo de Dios se forma el hielo, se congela la extensión de las aguas.
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 El carga a la nube de un rayo, el nublado esparce su fulgor,
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 y éste, gira girando, circula conforme a sus designios. Así ejecutan sus órdenes en todo sobre la haz de su orbe terráqueo.
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 Ya como castigo para los pueblos de la tierra, ya como gracia, él los envía.
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 Presta, Job, oído a esto, tente y observa los prodigios de Dios.
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 ¿Sabes acaso cómo Dios los rige, y cómo su nube hace brillar el rayo?
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 ¿Sabes tú cómo las nubes cuelgan en equilibrio, 7 maravilla de una ciencia consumada?
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 Tú, cuyos vestidos queman cuando está quieta la tierra bajo el viento del sur,
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 ¿puedes extender con él la bóveda del cielo, sólida como espejo de metal fundido?
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 Enséñanos qué le hemos de decir: no discutiremos más, debido a las tinieblas.
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 Si hablo yo, ¿alguien se lo cuenta? ¿es informado de lo que un hombre ha dicho?
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 Ahora ya no se ve la luz, que queda oscurecida por las nubes; pero pasa el viento y las despeja,
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 y una claridad llega del norte: gloria terrible alrededor de Dios,
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 ¡es Sadday!, no podemos alcanzarle. Grande en fuerza y equidad, maestro de justicia, sin oprimir a nadie.
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 Por eso le temen los hombres: ¡a él la veneración de todos los sabios de corazón!