Jób könyve 37

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.	1 και ταυτης εταραχθη η καρδια μου και απερρυη εκ του τοπου αυτης
2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!	2 ακουε ακοην εν οργη θυμου κυριου και μελετη εκ στοματος αυτου εξελευσεται
3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;	3 υποκατω παντος του ουρανου αρχη αυτου και το φως αυτου επι πτερυγων της γης
4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.	4 οπισω αυτου βοησεται φωνη βροντησει εν φωνη υβρεως αυτου και ουκ ανταλλαξει αυτους οτι ακουσει φωνην αυτου
5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.	5 βροντησει ο ισχυρος εν φωνη αυτου θαυμασια εποιησεν γαρ μεγαλα α ουκ ηδειμεν
6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!	6 συντασσων χιονι γινου επι της γης και χειμων υετος και χειμων υετων δυναστειας αυτου
7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.	7 εν χειρι παντος ανθρωπου κατασφραγιζει ινα γνω πας ανθρωπος την εαυτου ασθενειαν
8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.	8 εισηλθεν δε θηρια υπο σκεπην ησυχασαν δε επι κοιτης
9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.	9 εκ ταμιειων επερχονται διναι απο δε ακρωτηριων ψυχος
10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,	10 και απο πνοης ισχυρου δωσει παγος οιακιζει δε το υδωρ ως εαν βουληται
11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:	11 και εκλεκτον καταπλασσει νεφελη διασκορπιει νεφος φως αυτου
12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,	12 και αυτος κυκλωματα διαστρεψει εν θεεβουλαθω εις εργα αυτων παντα οσα αν εντειληται αυτοις ταυτα συντετακται παρ' αυτου επι της γης
13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.	13 εαν εις παιδειαν εαν εις την γην αυτου εαν εις ελεος ευρησει αυτον
14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!	14 ενωτιζου ταυτα ιωβ στηθι νουθετου δυναμιν κυριου
15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?	15 οιδαμεν οτι ο θεος εθετο εργα αυτου φως ποιησας εκ σκοτους
16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?	16 επισταται δε διακρισιν νεφων εξαισια δε πτωματα πονηρων
17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!	17 σου δε η στολη θερμη ησυχαζεται δε επι της γης
18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?	18 στερεωσεις μετ' αυτου εις παλαιωματα ισχυραι ως ορασις επιχυσεως
19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!	19 δια τι διδαξον με τι ερουμεν αυτω και παυσωμεθα πολλα λεγοντες
20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!	20 μη βιβλος η γραμματευς μοι παρεστηκεν ινα ανθρωπον εστηκως κατασιωπησω
21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;	21 πασιν δ' ουχ ορατον το φως τηλαυγες εστιν εν τοις παλαιωμασιν ωσπερ το παρ' αυτου επι νεφων
22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.	22 απο βορρα νεφη χρυσαυγουντα επι τουτοις μεγαλη η δοξα και τιμη παντοκρατορος
23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!	23 και ουχ ευρισκομεν αλλον ομοιον τη ισχυι αυτου ο τα δικαια κρινων ουκ οιει επακουειν αυτον
24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«	24 διο φοβηθησονται αυτον οι ανθρωποι φοβηθησονται δε αυτον και οι σοφοι καρδια