Jób könyve 36

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:	1 Addens quoque Eliu haec locutus est:
2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;	2 “ Sustine me paululum, et indicabo tibi: adhuc enim habeo quod pro Deo loquar.
3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.	3 Repetam scientiam meam a longe et Factori meo tribuam iustitiam.
4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.	4 Vere enim absque mendacio sermones mei, et perfectus scientia adest tecum.
5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!	5 Deus potens est; non abicit, potens virtute cordis.
6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;	6 Non vivere faciet impium, sed iudicium pauperibus tribuit.
7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.	7 Non auferet a iusto oculos suos et reges in solio collocat in perpetuum, et illi eriguntur.
8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,	8 Et si fuerint vincti compedibus et vinciantur funibus paupertatis,
9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,	9 indicabit eis opera eorum et scelera eorum, quia violenti fuerunt.
10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.	10 Revelabit quoque aurem eorum, ut corripiat, et loquetur, ut revertantur ab iniquitate.
11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.	11 Si audierint et observaverint, complebunt dies suos in bono et annos suos in deliciis.
12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.	12 Si autem non audierint, transibunt per canalem mortis et consumentur in stultitia.
13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,	13 Impii corde sibi reponent iram Dei neque clamabunt, cum vincti fuerint.
14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.	14 Morietur in iuventute anima eorum, et vita eorum in adulescentia.
15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.	15 Eripiet de angustia sua pauperem et revelabit in tribulatione aurem eius.
16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.	16 Igitur salvabit te de ore angusto, amplitudo et non angustiae erunt sub te; requies autem mensae tuae erit plena pinguedine.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!	17 Causa tua quasi impii iudicata est, causam iudiciumque tenebunt.
18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!	18 Cave, ne te seducat abundantia, nec multitudo donorum inclinet te.
19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,	19 Nonne proferetur clamor tuus nisi in angustia? Et omnes conatus roboris?
20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!	20 Ne inhies nocti, ut ascendat turba pro eis.
21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!	21 Cave, ne declines ad iniquitatem; propter hoc enim expertus es miseriam.
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!	22 Ecce, Deus excelsus in fortitudine sua. Quis ei similis doctor?
23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’	23 Quis poterit scrutari vias eius, aut quis potest ei dicere: “Operatus es iniquitatem”?
24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!	24 Memento, ut magnifices opus eius, de quo cecinerunt viri.
25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.	25 Omnes homines vident eum, unusquisque intuetur procul.
26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.	26 Ecce, Deus magnus vincens scientiam nostram; numerus annorum eius inaestimabilis.
27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,	27 Qui aufert stillas pluviae et effundit imbres ad instar fluminis,
28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.	28 quos nubes effundunt, stillantes super homines multos.
29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,	29 Profecto quis intellegit dilatationem nubium, strepitum tabernaculi eius?
30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,	30 Ecce extendit circum se lumen suum et fundamenta maris texit.
31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.	31 Per haec enim iudicat populos et dat escas copiose.
32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;	32 In manibus abscondit lucem et praecipit ei, ut percutiat.
33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.	33 Fragor eius de eo annuntiat, zelans ira contra iniquitatem.