Jób könyve 36

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:	1 ED Elihu proseguì, e disse:
2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;	2 Aspettami un poco, ed io ti mostrerò Che vi sono ancora altri ragionamenti per Iddio.
3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.	3 Io prenderò il mio discorso da lungi, Ed attribuirò giustizia al mio Fattore.
4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.	4 Perciocchè di vero il mio parlare non è con menzogna; Tu hai appresso di te uno che è intiero nelle sue opinioni
5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!	5 Ecco, Iddio è potente, ma non però disdegna alcuno; Potente, ma di forza congiunta con sapienza.
6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;	6 Egli non lascia viver l’empio, E fa ragione agli afflitti.
7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.	7 Egli non rimuove gli occhi suoi d’addosso a’ giusti; Anzi li fa sedere sopra il trono coi re; Egli ve li fa sedere in perpetuo; onde sono esaltati.
8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,	8 E se pur son messi ne’ ceppi, E son prigioni ne’ legami dell’afflizione;
9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,	9 Egli dichiara loro i lor fatti, E come i lor misfatti sono accresciuti.
10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.	10 Ovvero, apre loro l’orecchio, per far loro ricevere correzione; E dice loro che si convertano dall’iniquità.
11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.	11 Se ubbidiscono, e gli servono, Finiscono i giorni loro in beni, E gli anni loro in diletti.
12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.	12 Ma se non ubbidiscono, passano per la spada, E muoiono per mancamento d’intendimento.
13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,	13 Ma i profani di cuore accrescono l’ira, E non gridano, quando egli li mette ne’ legami;
14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.	14 La lor persona morrà in giovanezza, E la lor vita fra i cinedi
15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.	15 Ma egli libera gli afflitti nella loro afflizione, Ed apre loro l’orecchio nell’oppressione.
16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.	16 Ancora te avrebbe egli ritratto dall’afflizione, E messo in luogo largo, fuori di ogni distretta; E la tua mensa tranquilla sarebbe ripiena di vivande grasse.
17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!	17 Ma tu sei venuto al colmo del giudicio di un empio; Il giudicio e la giustizia ti tengono preso.
18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!	18 Perciocchè egli è in ira, guarda che talora egli non ti atterri con battiture; E con niun riscatto, benchè grande, non ti possa scampare.
19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,	19 Farà egli alcuna stima delle tue ricchezze? Egli non farà stima dell’oro, nè di tutta la tua gran potenza.
20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!	20 Non ansar dietro a quella notte, Nella quale i popoli periscono a fondo.
21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!	21 Guardati che tu non ti rivolga alla vanità; Conciossiachè per l’afflizione tu abbi eletto quello.
22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!	22 Ecco, Iddio è eccelso nella sua potenza; Chi è il dottore convenevole a lui?
23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’	23 Chi gli ha ordinato come egli deve procedere? E chi gli può dire: Tu hai operato perversamente?
24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!	24 Ricordati di magnificar le opere sue, Le quali gli uomini contemplano.
25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.	25 Ogni uomo le vede, E gli uomini le mirano da lungi.
26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.	26 Ecco, Iddio è grande, e noi nol possiamo conoscere; E il numero de’ suoi anni è infinito.
27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,	27 Perciocchè egli rattiene le acque che non istillino; Ed altresì, al levar della sua nuvola, quelle versano la pioggia;
28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.	28 La quale le nuvole stillano, E gocciolano in su gli uomini copiosamente.
29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,	29 Oltre a ciò, potrà alcuno intender le distese delle nubi, Ed i rimbombanti scoppi del suo tabernacolo?
30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,	30 Ecco, egli spande sopra esso la sua luce, E copre le radici del mare.
31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.	31 Perciocchè, per queste cose egli giudica i popoli, Ed altresì dona il cibo abbondevolmente.
32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;	32 Egli nasconde la fiamma nelle palme delle sue mani, E le ordina quello che deve incontrare.
33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.	33 Egli le dichiara la sua volontà se deve incontrar bestiame, Ovvero anche cadere sopra alcuna pianta