Cantico 6

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il mio Diletto è disceso nel suo orto all'arcola degli aromati per pascolare negli orti, e cogliere de' gigli.	1 Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?
2 Io al mio Diletto, e a me il Diletto mio, il quale tra' gigli pascola.	2 Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.
3 Bella se' tu, o amica mia, soave,e splendida come Gerusalemme, terribile come un esercito messo in ordine di battaglia.	3 Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.
4 Volgi da me gli occhi tuoi, perch'ei mi fecero sorvolare: i tuoi capelli come un gregge di capre, che spuntano dal Galaad.	4 Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!
5 I tuoi denti come un gregge di pecorelle, che tornano dal lavatoio, tutte con parti gemelli, e sterile tra queste non è.	5 Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.
6 Come la scorza di melagrana, così le tue guance senza quello, che in te si nasconde.	6 Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.
7 Sessanta sono le regine, e ottanta le spose di secondo ordine, e le fanciulle sono senza numero.	7 Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.
8 Una è la mia colomba, la mia perfetta, ella è unica della sua madre, eletta alla sua genitrice: la videro le donzelle, e beatissima la chiamarono; le regine, e le spose di secondo ordine, e la lodarono.	8 Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,
9 Chi è costei, che esce fuora come aurora sorgente, bella come la luna, eletta come il sole, terribile come un esercito messo in ordine di battaglia?	9 de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:
10 Io discesi nell'orto delle noci per vedere i pomi delle valli, ed osservare se la vigna fosse fiorita, e se germogliassero i melagrani.	10 »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«
11 Io fui nell'ignoranza: l'anima mia mi conturbò per ragione dei cocchi di Aminadab.	11 Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.
12 Ritorna, ritorna, o Sulamitide ritorna, ritorna, affinchè non ti veggiamo.	12 És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.