Livre des Psaumes 16

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A mi-voix. De David. Garde-moi, ô Dieu, mon refuge est en toi.	1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
2 J'ai dit à Yahvé: C'est toi mon Seigneur, mon bonheur n'est en aucun	2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«
3 de ces démons de la terre. Ceux-là en imposent à tous ceux qui les aiment,	3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.
4 leurs idoles foisonnent, on court à leur suite. Verser leurs libations de sang? Jamais! Faire monterleurs noms sur mes lèvres? Jamais!	4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.
5 Yahvé, ma part d'héritage et ma coupe, c'est toi qui garantis mon lot;	5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.
6 le cordeau me marque un enclos de délices, et l'héritage est pour moi magnifique.	6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.
7 Je bénis Yahvé qui s'est fait mon conseil, et même la nuit, mon coeur m'instruit.	7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.
8 J'ai mis Yahvé devant moi sans relâche; puisqu'il est à ma droite, je ne bronche pas.	8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
9 Aussi, mon coeur exulte, mes entrailles jubilent, et ma chair reposera en sûreté;	9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:
10 car tu ne peux abandonner mon âme au shéol, tu ne peux laisser ton ami voir la fosse.	10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
11 Tu m'apprendras le chemin de vie, devant ta face, plénitude de joie, en ta droite, délices éternelles.	11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.