Job 30

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And now I am the laughing-stock of people who are younger than I am and whose parents I wouldhave disdained to put with the dogs guarding my flock.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 And what use to me was the strength of their hands? - enfeebled as they were,	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 worn out by want and hunger, for they used to gnaw the roots of the thirsty ground -- that place ofgloom, ruin and desolation-	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 they used to pick saltwort among the scrub, making their meals off roots of broom.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Outlawed from human company, which raised hue and cry against them, as against thieves,	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 they made their homes in the sides of ravines, in holes in the earth or in clefts of rock.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 You could hear them braying from the bushes as they huddled together in the thistles.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Children of scoundrels, worse, nameless people, the very outcasts of society!	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 And these are the ones who now make up songs about me and use me as a byword!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Fil ed with disgust, they keep their distance, on seeing me, they spit without restraint.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 And since God has loosened my bow-string and afflicted me, they too throw off the bridle in mypresence.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Their brats surge forward on my right, to see when I am having a little peace, and advance on mewith threatening strides.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 They cut off all means of escape seizing the chance to destroy me, and no one stops them.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 They move in, as if through a wide breach, and I go tumbling beneath the rubble.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Terror rounds on me, my confidence is dispersed as though by the wind, my hope of safety vanisheslike a cloud.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 And now the life in me trickles away, days of grief have gripped me.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 At night-time sickness saps my bones I am gnawed by wounds that never sleep.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Violently, he has caught me by my clothes, has gripped me by the col ar of my coat.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 He has thrown me into the mud; I am no more than dust and ashes.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 I cry to you, and you give me no answer; I stand before you, but you take no notice.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 You have grown cruel to me, and your strong hand torments me unmerciful y.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 You carry me away astride the wind and blow me to pieces in a tempest.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Yes, I know that you are taking me towards death, to the common meeting-place of al the living.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Yet have I ever laid a hand on the poor when they cried out for justice in calamity?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Have I not wept for those whose life is hard, felt pity for the penniless?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 I hoped for happiness, but sorrow came; I looked for light, but there was darkness.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 My stomach seethes, is never stil , days of suffering have struck me.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Sombre I go, yet no one comforts me, and if I rise in the council, I rise to weep.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 I have become brother to the jackal and companion to the ostrich.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 My skin has turned black on me, my bones are burnt with fever.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 My harp is tuned to dirges, my pipe to the voice of mourners.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!