Jeremia 21

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Das Wort, das vom Herrn an Jeremia erging, als König Zidkija den Paschhur, den Sohn Malkijas, und den Priester Zefanja, den Sohn Maasejas, zu ihm sandte mit dem Auftrag:	1 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, amikor Cidkija király hozzá küldte Fássúrt, Malkija fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát, e szavakkal:
2 Befrag doch den Herrn für uns! Denn Nebukadnezzar, der König von Babel, führt gegen uns Krieg; vielleicht handelt der Herr an uns wie bei all seinen früheren Wundern, sodass Nebukadnezzar von uns abziehen muss.	2 »Kérdezd meg az Urat érdekünkben, mert Nebukadnezár, Babilon királya harcol ellenünk! Hátha az Úr csodát tesz velünk, mint annyiszor, hogy elvonuljon tőlünk!«
3 Jeremia aber antwortete ihnen: Meldet Zidkija Folgendes:	3 Erre Jeremiás azt mondta nekik: »Így szóljatok Cidkijához:
4 So spricht der Herr, der Gott Israels: Fürwahr, ich drehe in eurer Hand die Waffen um, mit denen ihr vor der Mauer gegen den König von Babel und die Chaldäer, die euch belagern, kämpft, und hole sie ins Innere dieser Stadt.	4 Így szól az Úr, Izrael Istene: Íme, én visszafordítom a harci fegyvereket a kezetekben, amelyekkel Babilon királya és a káldeaiak ellen harcoltok, akik ostromolnak titeket a falon kívül, és összegyűjtöm őket ennek a városnak közepére.
5 Ich selbst kämpfe gegen euch mit hoch erhobener Hand und starkem Arm, mit Zorn, Grimm und großem Groll.	5 Én magam fogok harcolni ellenetek kinyújtott kézzel és erős karral, haraggal, hévvel és nagy bosszúsággal.
6 Ich schlage die Einwohner dieser Stadt, Mensch und Vieh; an schwerer Pest sollen sie sterben.	6 Megverem ennek a városnak lakóit, az embereket és az állatokat: nagy dögvészben halnak meg.
7 Und danach - Spruch des Herrn - liefere ich Zidkija, den König von Juda, seine Diener und das Volk, das in dieser Stadt der Pest, dem Schwert und dem Hunger entronnen ist, der Hand Nebukadnezzars, des Königs von Babel, aus, der Hand ihrer Feinde und der Hand derer, die ihnen nach dem Leben trachten. Er wird sie mit scharfem Schwert erschlagen, ohne Mitleid, ohne Schonung, ohne Erbarmen.	7 Azután pedig – mondja az Úr, – átadom Cidkiját, Júda királyát és az ő szolgáit, a népet és azokat, akik megmaradtak ebben a városban a dögvész, a kard és az éhínség után, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és ellenségeiknek kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek; az kardélre hányja őket, nem könyörül rajtuk, nem szánakozik és nem irgalmaz.
8 Zu diesem Volk aber sollst du sagen: So spricht der Herr: Seht, den Weg des Lebens und den Weg des Todes stelle ich euch zur Wahl.	8 Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját.
9 Wer in dieser Stadt bleibt, der stirbt durch Schwert, Hunger und Pest. Wer aber hinausgeht und sich den Chaldäern, die euch belagern, ergibt, der wird überleben und sein Leben wie ein Beutestück gewinnen.	9 Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy, és átpártol a titeket ostromló káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét.
10 Denn ich habe mein Angesicht gegen diese Stadt gerichtet zu ihrem Unheil, nicht zu ihrem Heil - Spruch des Herrn. Der Hand des Königs von Babel wird sie ausgeliefert und er wird sie mit Feuer verbrennen.	10 Mert ez ellen a város ellen fordítom arcomat, a vesztére és nem a javára – mondja az Úr. – Babilon királyának kezébe kerül, és az felégeti tűzzel.
11 An das Haus des Königs von Juda: Hört das Wort des Herrn, Haus David!	11 Júda királyi házának pedig ezt mondd: Halljátok az Úr igéjét,
12 So spricht der Herr: Haltet jeden Morgen gerechtes Gericht! Rettet den Ausgeplünderten aus der Hand des Gewalttäters! Sonst bricht mein Zorn wie Feuer los; er brennt und niemand kann löschen.	12 Dávid háza! Így szól az Úr: Ítélkezzetek reggelenként törvényesen, és mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből, nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és égjen, mert nincs, aki eloltsa, tetteitek gonoszsága miatt!
13 Nun gehe ich gegen dich vor, du Stadt, die du in der Mulde des Felsengebirges über der Ebene wohnst - Spruch des Herrn. Ihr freilich sagt: Wer kann über uns kommen und eindringen in unsere Bauten?	13 Íme, én ellened vagyok, völgy lakója, síkság kősziklája – mondja az Úr –, akik így szóltok: ‘Ki száll le ellenünk, és ki jön be hajlékainkba?’
14 Ich zahle euch heim, wie es eure Taten verdienen - Spruch des Herrn. Ich lege Feuer an den Wald dieser Stadt, das ringsum alles verzehrt.	14 Meglátogatlak titeket tetteitek gyümölcse szerint – mondja az Úr. – Tüzet gyújtok erdejében, mely megemészt mindent körülötte.«