Livro de Jó 24

SAGRADA BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Por que não reserva tempos para si o Todo-poderoso? E por que ignoram seus dias os que lhe são fiéis?	1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2 Os maus mudam as divisas das terras, e fazem pastar o rebanho que roubaram.	2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3 Empurram diante de si o jumento do órfão, e tomam em penhor o boi da viúva.	3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4 Afastam os pobres do caminho, todos os miseráveis da região precisam esconder-se.	4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Como os asnos no deserto, saem para o trabalho, à procura do que comer, à procura do pão para seus filhos.	5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6 Ceifam a forragem num campo, vindimam a vinha do ímpio.	6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7 Passam a noite nus, sem roupa, sem cobertor contra o frio.	7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8 São banhados pelas chuvas da montanha; sem abrigo, abraçam-se com as rochas.	8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 Arrancam o órfão do seio materno, tomam em penhor as crianças do pobre.	9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10 Andam nus, despidos, esfomeados, carregam feixes.	10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11 Espremem o óleo nos celeiros, pisam os lagares, morrendo de sede.	11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12 Sobe da cidade o estertor dos moribundos, a alma dos feridos grita: Deus não ouve suas súplicas.	12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13 Outros são rebeldes à luz, não conhecem seus caminhos, não habitam em suas veredas.	13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14 O homicida levanta-se quando cai o dia, para matar o pobre e o indigente; o ladrão vagueia durante a noite.	14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15 O adúltero espreita o crepúsculo: Ninguém me verá, diz ele, e põe um véu no rosto.	15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’
16 Nas trevas, forçam as casas; escondem-se durante o dia; não conhecem a luz.	16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 Para eles, com efeito, a manhã é uma sombra espessa, pois estão acostumados aos terrores da noite.	17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 Correm rapidamente à superfície das águas, sua herança é maldita na terra; já não tomarão o caminho das vinhas.	18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19 Como a seca e o calor absorvem a água das neves, assim a região dos mortos engole os pecadores.	19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20 O ventre que o gerou, esquece-o, os vermes fazem dele as suas delícias; ninguém mais se lembra dele.	20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21 A iniqüidade é quebrada como uma árvore. Maltratava a mulher estéril e sem filhos, não fazia o bem à viúva;	21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22 punha sua força a serviço dos poderosos. Levanta-se e já não pode mais contar com a vida.	22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23 Ele lhes dá segurança e apoio, mas seus olhos vigiam seus caminhos.	23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24 Levantam-se, subitamente já não existem; caem; como os outros, são arrebatados, são ceifados como cabeças de espigas.	24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’
25 Se assim não é, quem me desmentirá, quem reduzirá a nada as minhas palavras?	25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«