Abacuc 2

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Super custodiam meam stabo et consistam super speculam et contemplabor, ut videam quid dicat mihi et quid respondeat ad querelam meam.	1 Kiállok őrhelyemre, megvetem lábamat a sáncon, és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám, és mit felel panaszomra.
2 Et respondit mihi Dominus et dixit: “ Scribe visum et explana eum super tabulas, ut percurrat, qui legerit eum.	2 És felelt nekem az Úr és mondta: »Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.
3 Quia adhuc visus ad tempus constitutum, sed anhelat in finem et non mentietur; si moram fecerit, exspecta illum, quia veniens veniet et non tardabit.	3 Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad.
4 Ecce languidus, in quo non est anima recta; iustus autem in fide sua vivet ”.	4 Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.«
5 Et profecto divitiae decipiunt virum superbum, et non perveniet ad finem; qui dilatat quasi infernus fauces suas et ipse quasi mors et non adimpletur: et congregat ad se omnes gentes et coacervat ad se omnes populos.	5 Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta. Kitátja a torkát, mint az alvilág, és telhetetlen, mint a halál: magához von minden nemzetet, magához gyűjt minden népet.
6 Numquid non omnes isti super eum parabolam sument et loquelam aenigmatum dicentes: “ Vae ei, qui multiplicat non sua — usquequo? C et aggravat pignora super se! ”.	6 Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla, és magvas mondásokat felőle, így szólva: »Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! – ugyan meddig? – és zálogokkal terheli magát!«
7 Numquid non repente consurgent, qui mordeant te, et evigilabunt agitantes te, et eris in rapinam eis?	7 Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid, és nem kelnek-e fel zaklatóid? És te zsákmányukká leszel!
8 Quia tu spoliasti gentes multas, spoliabunt te omnes, qui reliqui fuerint de populis; propter sanguinem hominum et oppressionem terrae, civitatum et omnium habitantium in eis.	8 Mivel oly sok nemzetet kifosztottál, kifosztanak majd téged a megmaradt népek, mivel embervért ontottál, és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.
9 Vae, qui congregat lucrum iniustum in malum domui suae, ut ponat in excelso nidum suum et salvet se de manu mali!	9 Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának, hogy a magasban legyen fészke, és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!
10 Consilium cepisti in confusionem domui tuae concidendi populos multos et peccasti in animam tuam.	10 Saját házad számára tervezted a gyalázatot, amikor kiirtottál számos népet; önmagad ellen vétkeztél.
11 Quia lapis de pariete clamabit, et trabes de contignatione respondebit ei.	11 Bizony, még a fal köve is kiáltja, s a házak gerendázatának fája ráhagyja!
12 Vae, qui aedificat civitatem in sanguinibus et condit urbem in iniquitate!	12 Jaj annak, aki vérontással épít várost, és gonoszsággal emel várost!
13 Numquid non haec a Domino sunt exercituum, ut laborent populi pro igne, et gentes in vacuum fatigentur?	13 Vajon nem a Seregek Urától van-e az, hogy a tűznek dolgoznak a népek, és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?
14 Quia replebitur terra cognitione gloriae Domini, sicut aquae operiunt mare.	14 Bizony, megtelik majd a föld az Úr dicsőségének ismeretével, mint ahogy a vizek elborítják a tengert.
15 Vae, qui potum dat amico suo mittens venenum suum et inebrians eum, ut aspiciat nuditatem eius!	15 Jaj annak, aki italt ad barátjának és belekeveri mérgét, és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!
16 Repleris ignominia pro gloria; bibe tu quoque et denudare! Transibit ad te calix dexterae Domini, et veniet ignominia super gloriam tuam.	16 Gyalázattal telsz el dicsőség helyett, iszol majd te is és elkábulsz, amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe, és undok hányás jön dicsőségedre.
17 Quia vastitas Libani operiet te, et miseria animalium deterrebit te propter sanguinem hominum et oppressionem terrae, civitatum et omnium habitantium in eis.	17 Bizony, visszaszáll majd rád a Libanon ellen elkövetett gonoszság, és megrémít majd titeket, hogy kipusztítottátok rajta a vadat, hogy embervért ontottatok, és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.
18 Quid prodest sculptile, quia sculpsit illud fictor suus; conflatile et oraculum mendax, quia speravit in figmento fictor eius, ut faceret simulacra muta?	18 Használ-e valamit a faragott bálvány, mert alkotója kifaragta? Az öntött bálvány és a csalárd kép, mert alkotója reménykedett alkotásában, s a néma bálványokat elkészítette?
19 Vae, qui dicit ligno: “ Expergiscere! ”, “ Surge! ” lapidi tacenti! Numquid ipse docere poterit? Ecce iste coopertus est auro et argento, et omnis spiritus non est in visceribus eius.	19 Jaj annak, aki mondja a fának: »Ébredj fel!« a néma kőnek: »Kelj fel!« Vajon adhat-e az feleletet? Íme, arany és ezüst borítja, de semmiféle lélek sincsen benne.
20 Dominus autem in templo sancto suo; sileat a facie eius omnis terra.	20 Az Úr azonban szent templomában van, az egész föld némuljon el előtte!