A példabeszédek könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Gonosz embereket ne nézz irigy szemmel, és ne kívánkozz közéjük,	1 Ne æmuleris viros malos, nec desideres esse cum eis :
2 mert szívük erőszakot tervez, és ajkuk csalárdságot beszél.	2 quia rapinas meditatur mens eorum, et fraudes labia eorum loquuntur.
3 Bölcsesség által épül föl a ház, és értelem teszi szilárddá,	3 Sapientia ædificabitur domus, et prudentia roborabitur.
4 tudás folytán telnek meg a kamrák mindenféle drága, gyönyörű holmival.	4 In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
5 A bölcs férfi erős, s a tudós férfi izmos és erőteljes.	5 Vir sapiens fortis est, et vir doctus robustus et validus :
6 Mert megfontolva kell viselni a hadat, ott terem siker, ahol bőven van a tanács.	6 quia cum dispositione initur bellum, et erit salus ubi multa consilia sunt.
7 Magas a bölcsesség a balgának, nem nyitja ki száját a kapuban.	7 Excelsa stulto sapientia ; in porta non aperiet os suum.
8 Aki azon töri fejét, hogy ártson, cselszövő az ő neve.	8 Qui cogitat mala facere stultus vocabitur :
9 A balga fondorlata bűnre irányul, a rágalmazó pedig utálat az embereknek.	9 cogitatio stulti peccatum est, et abominatio hominum detractor.
10 Ha bágyadt vagy, erőd a szükség napján szűkösen lesz.	10 Si desperaveris lassus in die angustiæ, imminuetur fortitudo tua.
11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, el ne mulaszd megmenteni a vesztőhelyre támolygókat!	11 Erue eos qui ducuntur ad mortem, et qui trahuntur ad interitum, liberare ne cesses.
12 Ha azt mondod: »Nem telik erőmből!« látja ezt az, aki a szíveket mérlegeli, s aki lelkedet szemmel tartja, tud mindenről, és mindenkinek tettei szerint megfizet.	12 Si dixeris : Vires non suppetunt ; qui inspector est cordis ipse intelligit : et servatorem animæ tuæ nihil fallit, reddetque homini juxta opera sua.
13 Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az, lépes mézet, mert édes az torkodnak!	13 Comede, fili mi, mel, quia bonum est, et favum dulcissimum gutturi tuo.
14 Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben, és bizakodásod meg nem hiúsul.	14 Sic et doctrina sapientiæ animæ tuæ : quam cum inveneris, habebis in novissimis spem, et spes tua non peribit.
15 Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában, és fel ne dúld nyugvóhelyét!	15 Ne insidieris, et quæras impietatem in domo justi, neque vastes requiem ejus.
16 Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.	16 Septies enim cadet justus, et resurget : impii autem corruent in malum.
17 Ne örülj ellenséged bukásán, és ne ujjongjon szíved az ő botlása fölött,	17 Cum ceciderit inimicus tuus ne gaudeas, et in ruina ejus ne exsultet cor tuum :
18 hogy meg ne lássa az Úr és ne rosszalja, s el ne fordítsa tőle haragját!	18 ne forte videat Dominus, et displiceat ei, et auferat ab eo iram suam.
19 A bűnösök miatt ne lobbanj haragra, és ne izgulj a gonoszok miatt,	19 Ne contendas cum pessimis, nec æmuleris impios :
20 mert a bűnösnek nincs a jövőben reménye, s a gonoszok mécsese elalszik.	20 quoniam non habent futurorum spem mali, et lucerna impiorum extinguetur.
21 Féld, fiam, az Urat és a királyt és ne keveredj a lázítók közé,	21 Time Dominum, fili mi, et regem, et cum detractoribus non commiscearis :
22 mert romlás éri őket hirtelen, és ki tudja, milyen veszedelem fenyeget miattuk!	22 quoniam repente consurget perditio eorum, et ruinam utriusque quis novit ?
23 Ezek is bölcsek mondásai: Nem jó az ítéletben személyre tekinteni!	23 Hæc quoque sapientibus. Cognoscere personam in judicio non est bonum.
24 Akik azt mondják a vétkesnek: »Neked van igazad!« azokat elátkozzák a népek, és utálják a nemzetek,	24 Qui dicunt impio : Justus es : maledicent eis populi, et detestabuntur eos tribus.
25 de dicsérik azokat, akik megfenyítik őt, és áldás száll az ilyenekre.	25 Qui arguunt eum laudabuntur, et super ipsos veniet benedictio.
26 Csókot ad a szájra, aki helyénvaló beszéddel válaszol.	26 Labia deosculabitur qui recta verba respondet.
27 Végezd munkádat a mezőn, és lásd el szorgosan a szántóföldet, hogy azután megépíthesd házadat.	27 Præpara foris opus tuum, et diligenter exerce agrum tuum, ut postea ædifices domum tuam.
28 Ne illesd társadat alaptalan váddal, és senkit se hitegess ajkaddal!	28 Ne sis testis frustra contra proximum tuum, nec lactes quemquam labiis tuis.
29 Ne mondd: »Ahogy velem cselekedett, én is úgy teszek vele, megfizetek tettei szerint mindenkinek!«	29 Ne dicas : Quomodo fecit mihi, sic faciam ei ; reddam unicuique secundum opus suum.
30 Elmentem a rest ember szántója mellett, s az oktalan férfi szőlője alatt,	30 Per agrum hominis pigri transivi, et per vineam viri stulti :
31 és íme, az egészet ellepte a csalán, a színét felverte a tövis, és leomlott a kőkerítése!	31 et ecce totum repleverant urticæ, et operuerant superficiem ejus spinæ, et maceria lapidum destructa erat.
32 Amikor ezt láttam, észbe kaptam, okultam a példáján!	32 Quod cum vidissem, posui in corde meo, et exemplo didici disciplinam.
33 Azt mondtam: »Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé, összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.	33 Parum, inquam, dormies, modicum dormitabis ; pauxillum manus conseres ut quiescas :
34 Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi.«	34 et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus.