A példabeszédek könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Gonosz embereket ne nézz irigy szemmel, és ne kívánkozz közéjük,	1 Ne aemuleris viros malos nec desideres esse cum eis,
2 mert szívük erőszakot tervez, és ajkuk csalárdságot beszél.	2 quia rapinas meditatur mens eorum, et perniciem labia eorum loquuntur.
3 Bölcsesség által épül föl a ház, és értelem teszi szilárddá,	3 Sapientia aedificabitur domus, et prudentia roborabitur.
4 tudás folytán telnek meg a kamrák mindenféle drága, gyönyörű holmival.	4 In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
5 A bölcs férfi erős, s a tudós férfi izmos és erőteljes.	5 Vir sapiens fortis est, et vir doctus firmat robur.
6 Mert megfontolva kell viselni a hadat, ott terem siker, ahol bőven van a tanács.	6 Quia cum dispositione parabis tibi bellum, et erit salus, ubi multa consilia sunt.
7 Magas a bölcsesség a balgának, nem nyitja ki száját a kapuban.	7 Excelsa stulto sapientia, in porta non aperiet os suum.
8 Aki azon töri fejét, hogy ártson, cselszövő az ő neve.	8 Qui cogitat mala facere, vir perniciosus vocabitur.
9 A balga fondorlata bűnre irányul, a rágalmazó pedig utálat az embereknek.	9 Cogitatio stulti peccatum est, et abominatio hominum detractor.
10 Ha bágyadt vagy, erőd a szükség napján szűkösen lesz.	10 Si fueris lassus in die angustiae, coartabitur fortitudo tua.
11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, el ne mulaszd megmenteni a vesztőhelyre támolygókat!	11 Erue eos, qui ducuntur ad mortem; et, qui trahuntur ad interitum, retine.
12 Ha azt mondod: »Nem telik erőmből!« látja ezt az, aki a szíveket mérlegeli, s aki lelkedet szemmel tartja, tud mindenről, és mindenkinek tettei szerint megfizet.	12 Si dixeris: “ Nesciebamus hoc ”; nonne qui ponderator est cordis, ipse intellegit, et servatorem animae tuae nihil fallit reddetque homini iuxta opera sua?
13 Egyél csak, fiam, mézet, mert jó az, lépes mézet, mert édes az torkodnak!	13 Comede, fili mi, mel, quia bonum est et favum dulcissimum gutturi tuo.
14 Ilyen a bölcsesség tudása is lelkednek ha megtaláltad, reményed lesz a jövőben, és bizakodásod meg nem hiúsul.	14 Sic, scito, est sapientia animae tuae; quam cum inveneris, erit tibi posteritas, et spes tua non peribit.
15 Ne leselkedjél és ne keress gonoszságot az igaznak hajlékában, és fel ne dúld nyugvóhelyét!	15 Ne insidieris, o nequam, domui iusti neque vastes requiem eius.
16 Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.	16 Septies enim cadet iustus et resurget; impii autem corruent in malum.
17 Ne örülj ellenséged bukásán, és ne ujjongjon szíved az ő botlása fölött,	17 Cum ceciderit inimicus tuus, ne gaudeas, et in ruina eius ne exsultet cor tuum,
18 hogy meg ne lássa az Úr és ne rosszalja, s el ne fordítsa tőle haragját!	18 ne forte videat Dominus, et displiceat ei et auferat ab eo iram suam.
19 A bűnösök miatt ne lobbanj haragra, és ne izgulj a gonoszok miatt,	19 Ne succendas ira in pessimos nec aemuleris impios,
20 mert a bűnösnek nincs a jövőben reménye, s a gonoszok mécsese elalszik.	20 quoniam non erit posteritas maligno, et lucerna impiorum exstinguetur.
21 Féld, fiam, az Urat és a királyt és ne keveredj a lázítók közé,	21 Time Dominum, fili mi, et regem et cum nova sectantibus non commiscearis,
22 mert romlás éri őket hirtelen, és ki tudja, milyen veszedelem fenyeget miattuk!	22 quoniam repente consurget perditio eorum, et ruinam utriusque quis novit?
23 Ezek is bölcsek mondásai: Nem jó az ítéletben személyre tekinteni!	23 Haec quoque sapientibus: Dignoscere personam in iudicio non est bonum.
24 Akik azt mondják a vétkesnek: »Neked van igazad!« azokat elátkozzák a népek, és utálják a nemzetek,	24 Qui dicit impio: “ Iustus es ”, maledicent ei populi, et detestabuntur eum tribus.
25 de dicsérik azokat, akik megfenyítik őt, és áldás száll az ilyenekre.	25 Qui vero arguunt eum, laudabuntur, et super ipsos veniet benedictio boni.
26 Csókot ad a szájra, aki helyénvaló beszéddel válaszol.	26 Labia deosculatur, qui recta verba respondet.
27 Végezd munkádat a mezőn, és lásd el szorgosan a szántóföldet, hogy azután megépíthesd házadat.	27 Praepara foris opus tuum et diligenter exerce illud in agro tuo, ut postea aedifices domum tuam.
28 Ne illesd társadat alaptalan váddal, és senkit se hitegess ajkaddal!	28 Ne sis testis frustra contra proximum tuum nec decipias quemquam labiis tuis.
29 Ne mondd: »Ahogy velem cselekedett, én is úgy teszek vele, megfizetek tettei szerint mindenkinek!«	29 Ne dicas: “ Quomodo fecit mihi, sic faciam ei, reddam viro secundum opus suum ”.
30 Elmentem a rest ember szántója mellett, s az oktalan férfi szőlője alatt,	30 Per agrum hominis pigri transivi et per vineam viri sensu carentis:
31 és íme, az egészet ellepte a csalán, a színét felverte a tövis, és leomlott a kőkerítése!	31 et ecce totum repleverant urticae, et operuerant superficiem eius spinae, et maceria lapidum destructa erat;
32 Amikor ezt láttam, észbe kaptam, okultam a példáján!	32 quod cum vidissem, posui in corde meo, vidi, didici disciplinam:
33 Azt mondtam: »Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé, összeteszed egy kicsit a kezedet, és megpihensz.	33 “ Parum dormies, modicum dormitabis, pauxillum manus conseres, ut quiescas,
34 Akkor beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres férfi.«	34 et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus ”.