A példabeszédek könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Az ember dolga a szív előkészítése, de az Úrtól érkezik a nyelv helyes válasza.	1 Le disposizioni dell’animo son dell’uomo; Ma la risposta della lingua è dal Signore
2 Az ember minden útja hibátlan a saját szemében, a lelkeket azonban az Úr veti latra.	2 Tutte le vie dell’uomo gli paiono pure; Ma il Signore pesa gli spiriti
3 Az Úrra bízzad dolgaidat, akkor terveid sikerülnek.	3 Rimetti le tue opere nel Signore, E i tuoi pensieri saranno stabiliti
4 Az Úr mindent önmagáért alkotott, így a bűnöst is a balsors napjára.	4 Il Signore ha fatto ogni cosa per sè stesso; Eziandio l’empio per lo giorno del male
5 Minden gőgös ember utálat az Úr előtt, a kezem rá, hogy nem marad büntetlen! A jó út kezdete: megtenni, ami helyes, ez kedvesebb Istennél, mint áldozatot bemutatni.	5 Chiunque è altiero d’animo è abbominevole al Signore; D’ora in ora egli non resterà impunito
6 Könyörület és hűség eltörlik a vétket, s az Úr félelme távol tart a gonosztól.	6 L’iniquità sarà purgata con benignità, e con verità; E per lo timor del Signore l’uomo si ritrae dal male
7 Ha kedvét leli az Úr az ember útjában, ellenfeleit is békességre téríti.	7 Quando il Signore gradisce le vie dell’uomo, Pacifica con lui eziandio i suoi nemici
8 A kevés többet ér becsületességgel, mint dús jövedelem igazságtalansággal.	8 Meglio vale poco con giustizia, Che grandi entrate senza dirittura
9 Az ember kieszeli útját szívében, de az Úr az, aki lépéseit irányítja.	9 Il cuor dell’uomo delibera della sua via; Ma il Signore dirizza i suoi passi
10 Jóslat van a király ajkán, az ítéleten nem véthet a szája.	10 Indovinamento è nelle labbra del re; La sua bocca non falla nel giudicio
11 Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van, az efód minden köve az ő műve.	11 La stadera, e le bilance giuste son del Signore; Tutti i pesi del sacchetto son sua opera
12 A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek, mert igazságosság teszi a trónt szilárddá.	12 Operare empiamente è abbominevole ai re; Perciocchè il trono sarà stabilito per giustizia
13 Az igaz ajkak kedvesek a királynál, szereti azokat, akik helyesen beszélnek.	13 Le labbra giuste son quelle che i re gradiscono; Ed essi amano chi parla dirittamente
14 A király haragja a halál hírnöke, de az okos ember le tudja csillapítani.	14 L’ira del re son messi di morte; Ma l’uomo savio la placherà.
15 A király arcának derűje életet jelent, a kegye olyan, mint a késői eső.	15 Nella chiarezza della faccia del re vi è vita; E la sua benevolenza è come la nuvola della pioggia della stagione della ricolta
16 Szerezz bölcsességet, mert jobb az az aranynál, szerezz okosságot, mert becsesebb az ezüstnél!	16 Quant’è egli cosa migliore acquistar sapienza che oro! E quant’è egli cosa più eccellente acquistar prudenza che argento!
17 Az igazak pályája távol marad a gonosztól, aki kitart az útján, megmenti lelkét.	17 La strada degli uomini diritti è di stornarsi dal male; Chi osserva la sua via guarda l’anima sua
18 Romlás előtt kevélység jár, és bukás előtt a lélek fennhéjázása.	18 La superbia viene davanti alla ruina, E l’alterezza dello spirito davanti alla caduta
19 Többet ér szerényekkel együtt megalázkodni, mint gőgösökkel prédán osztozkodni.	19 Meglio è essere umile di spirito co’ mansueti, Che spartir le spoglie con gli altieri
20 Aki az igére hallgat, szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát.	20 Chi è intendente nella parola troverà bene; E beato chi si confida nel Signore
21 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, de az édesajkú többet ér el.	21 Il savio di cuore sarà chiamato intendente; E la dolcezza delle labbra aggiugnerà dottrina
22 A belátás élet forrása birtokosának, a balgaság pedig fenyíték a balgáknak.	22 Il senno è una fonte di vita in coloro che ne son dotati; Ma l’ammaestramento degli stolti è stoltizia
23 A bölcs szíve bölccsé teszi száját, és növeli ajka kedvességét.	23 Il cuor dell’uomo savio rende avveduta la sua bocca, E aggiunge dottrina alle sue labbra
24 Lépes méz a szép szó, édesség a léleknek, és egészség a csontoknak.	24 I detti soavi sono un favo di miele, Dolcezza all’anima, e medicina alle ossa
25 Van út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.	25 Vi è tal via che pare diritta all’uomo, Il fine della quale son le vie della morte
26 A munkást éhsége munkára hajtja, mert a szája készteti.	26 L’anima di chi si affatica si affatica per lui stesso; Perciocchè la sua bocca lo preme
27 A semmirekellő ember gonosz vermet ás, és ajkán perzselő tűz izzik.	27 L’uomo scellerato apparecchia del male; E in su le sue labbra vi è come un fuoco ardente.
28 A hamis ember civódást szít, s a besúgó fejedelmeket idegenít el egymástól.	28 L’uomo perverso commette contese; E chi va sparlando disunisce gli amici
29 Az erőszakos ember elcsábítja barátját, s olyan útra viszi, amely nem jó.	29 L’uomo violento seduce il suo compagno, E lo conduce per una via che non è buona.
30 Aki hunyorgat szemével, csalárdságot tervel, aki összeszorítja ajkát, kész már a gonoszra.	30 Chi chiude gli occhi macchinando perversità, Dimena le labbra quando ha compiuto il male
31 Az ősz haj ékes korona, tisztesség útján lehet ahhoz jutni.	31 La canutezza è una corona gloriosa; Ella si troverà nella via della giustizia
32 Többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít.	32 Meglio vale chi è lento all’ira, che il forte; E meglio vale chi signoreggia il suo cruccio, che un prenditor di città
33 Ölbe vetik a sorsot, de minden döntése az Úrtól van.	33 La sorte è gittata nel grembo; Ma dal Signore procede tutto il giudicio di essa