A zsoltárok könyve 63

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.	1 In finem. Psalmus David.
2 Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.	2 Exaudi, Deus, orationem meam cum deprecor ; a timore inimici eripe animam meam.
3 Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!	3 Protexisti me a conventu malignantium, a multitudine operantium iniquitatem.
4 Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.	4 Quia exacuerunt ut gladium linguas suas ; intenderunt arcum rem amaram,
5 Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.	5 ut sagittent in occultis immaculatum.
6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.	6 Subito sagittabunt eum, et non timebunt ; firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos ; dixerunt : Quis videbit eos ?
7 Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.	7 Scrutati sunt iniquitates ; defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum,
8 Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.	8 et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum,
9 Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.	9 et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos,
10 Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,	10 et timuit omnis homo. Et annuntiaverunt opera Dei, et facta ejus intellexerunt.
11 kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.	11 Lætabitur justus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.
12 Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.