A zsoltárok könyve 63

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.	1 Psalmus. David, cum in deserto Iudae commoraretur.
2 Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.	2 Deus, Deus meus es tu, ad te de luce vigilo. Sitivit in te anima mea, te desideravit caro mea. In terra deserta et arida et inaquosa,
3 Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!	3 sic in sancto apparui tibi, ut viderem virtutem tuam et gloriam tuam.
4 Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.	4 Quoniam melior est misericordia tua super vitas, labia mea laudabunt te.
5 Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.	5 Sic benedicam te in vita mea et in nomine tuo levabo manus meas.
6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.	6 Sicut adipe et pinguedine repleatur anima mea, et labiis exsultationis laudabit os meum.
7 Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.	7 Cum memor ero tui super stratum meum, in matutinis meditabor de te,
8 Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.	8 quia fuisti adiutor meus, et in velamento alarum tuarum exsultabo.
9 Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.	9 Adhaesit anima mea post te, me suscepit dextera tua.
10 Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,	10 Ipsi vero in ruinam quaesierunt animam meam, introibunt in inferiora terrae,
11 kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.	11 tradentur in potestatem gladii, partes vulpium erunt.
12 Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.	12 Rex vero laetabitur in Deo; gloriabuntur omnes, qui iurant in eo, quia obstructum est os loquentium iniqua.