Jób könyve 41

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!	1 Sieh, das Hoffen darauf wird enttäuscht; sein bloßer Anblick bringt zu Fall.
2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?	2 So kühn ist keiner, es zu reizen; wer könnte ihm wohl trotzen?
3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!	3 Wer begegnete ihm und bliebe heil? Unter dem ganzen Himmel gibt es so einen nicht.
4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!	4 Ich will nicht schweigen von seinen Gliedern, wie groß und mächtig, wie wohlgeschaffen es ist.
5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?	5 Wer öffnet die Hülle seines Kleides, wer dringt in seinen Doppelpanzer ein?
6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!	6 Wer öffnet die Tore seines Mauls? Rings um seine Zähne lagert Schrecken.
7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;	7 Reihen von Schilden sind sein Rücken, verschlossen mit Siegel aus Kieselstein.
8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;	8 Einer reiht sich an den andern, kein Lufthauch dringt zwischen ihnen durch.
9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.	9 Fest haftet jeder an dem andern, sie sind verklammert, lösen sich nicht.
10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.	10 Sein Niesen lässt Licht aufleuchten; seine Augen sind wie des Frührots Wimpern.
11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;	11 Aus seinem Maul fahren brennende Fackeln, feurige Funken schießen hervor.
12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;	12 Rauch dampft aus seinen Nüstern wie aus kochendem, heißem Topf.
13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.	13 Sein Atem entflammt glühende Kohlen, eine Flamme schlägt aus seinem Maul hervor.
14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.	14 Stärke wohnt in seinem Nacken, vor ihm her hüpft bange Furcht.
15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.	15 Straff liegt seines Wanstes Fleisch, wie angegossen, unbewegt.
16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.	16 Sein Herz ist fest wie Stein, fest wie der untere Mühlstein.
17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.	17 Erhebt es sich, erschrecken selbst die Starken; vor Schrecken wissen sie nicht aus noch ein.
18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;	18 Trifft man es, kein Schwert hält stand, nicht Lanze noch Geschoss und Pfeil.
19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,	19 Eisen achtet es wie Stroh, Bronze wie morsch gewordenes Holz.
20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,	20 Kein Bogenpfeil wird es verjagen, in Stoppeln verwandeln sich ihm die Steine der Schleuder.
21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.	21 Wie Stoppeln dünkt ihm die Keule, es lacht nur über Schwertergerassel.
22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.	22 Sein Unteres sind Scherbenspitzen; ein Dreschbrett breitet es über den Schlamm.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.	23 Die Tiefe lässt es brodeln wie den Kessel, macht das Meer zu einem Salbentopf.
24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.	24 Es hinterlässt eine leuchtende Spur; man meint, die Flut sei Greisenhaar.
25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.	25 Auf Erden gibt es seinesgleichen nicht, dazu geschaffen, um sich nie zu fürchten.
26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«	26 Alles Hohe blickt es an; König ist es über alle stolzen Tiere.